Tele a hógömböm, avagy borhó

DSCF2782
A régi adventi koszorún idén a dobozban alszik az angyal. Valami újra vágytam, valami különlegesre.
Párom említette egyszer, hogy gyerekkorában szeretett volna egy hógömböt. Előbb-utóbb minden kívánság teljesül, úgyhogy nagyon gondoljuk meg, mire is vágyunk, mert még a végén megkapjuk, aztán nézegethetünk. Ebből a kívánságból “koszorú” lett (meg nézegetni is lehet): ötvöztem a hógömböt az adventi gyertyákkal. Régi fesztiválokról maradt különböző méretű borospoharakat használtam fel hozzá. A feliratokat többnyire a mosogatógép már lerendezte. Talpukon remekül megáll a gyertya, odaragasztani teljesen felesleges. Mennyivel egyszerűbb, mint a hagyományos koszorúnál – drótmelegítés, gyertya aljába beerőltetés, tűzködés – ellenben rázni nem tanácsos, Kenéznek máris sikerült az egyik gyertyát lerepítenie (persze ő hozzá sem ért, mint tudjuk).
A figurákat levegőn száradó gyurmából formáztam, csak az őzikét szereztem be. Lehet készen venni műanyag bigyókat, de a gyurmázás is hamar elkészül. Két napig száradtak, elvileg 24 óra elég, viszont a részeket össze kellett utána ragasztani (pillanat), mert minden illesztésnél szétpottyantak.
DSCF2769
Megszobortam egy fejtámasztós hóembert – szimbolizálva, hogy a karácsony a pihenésről is szóljon, a kéménybe épp csukafejest ugró Télapót – szimbolizálva az ajándékokat, és a fertőrákosi templomot – az ájtatosság okán.
DSCF2772
Akrillal kifestettem őket. A piros már évek óta beszáradt, de égetően szükség volt rá, így hátul kitekertem a tubust, mint csomagosztáskor böriben a pirosaranyat, és kiimádkoztam egy kis színt még haló poraiból. Khmmm, kedves Télapó, nem akarok célozgatni, de elkelne egy új piros… Végül is a Te nadrágodra került a vége…
DSCF2773
Kenéz kedvence a kéményes Télapó. Az őzike dióhéj-etetőt kapott kis mohával a kertből. És íme egy közeli a templomról. Igen, rózsaszín, ahogy az advent színe is az.
DSCF2774
A poharak szájánál picit nagyobb köröket vágtam fehér dekorgumiból, alul kartonnal megerősítettem, mert a gyurmafigurák elég súlyosak. Pillanatragasztóval rákerültek a megfelelő körre. Elég száradási idő után össze lehet állítani: kevés(!) műhavat szórunk a pohárba, belepróbáljuk a figurát – ez pl. azért fontos, mert először a kevésnek tűnő hóból a templom teteje kandikált csak ki. Megagigahófúvás.
Folyadékot én nem forszíroztam, elég kockázati tényezőt tartalmaz már így is. A poharakat a talpukon állítva ráragasztjuk a talpakat, aztán óvatosan rögtön lefordítjuk, mert a ragasztó lefelé folyik, ugye. A poharak falán feltapadt néhány hópihe, ez némi hóeséses illúziót kelt.
DSCF2778
DSCF2779
Egy tortatartóra állítottam a kész hógömböket, a lábazat köré borókaágakat kanyarítottam. A selyemfényű gyertyákhoz passzoló fehér organza és bézs-barack szatén szalagokat kotortam elő, a lelógó részeket felgyöngyöztem, körészórtam apró cédrustobozokat, mogyorós hólyagfa magját és bézs gyöngycukrot. Ez utóbbira kiadtam a megevési engedélyt a törpöknek, de szigorúan csak karácsony után. (Vésztartaléknak van még fél üveg.)
DSCF2780

Pink-ösd

DSCF2294
Kíváncsi voltam, hogy áll meg egy 3D origami művelet, ez a váza kerekedett ki belőle. Áttört oldalának karcsú ívei már-már csipkés hatást keltenek, pink mintája a pünkösdi rózsa színét idézi (ami aktuális ugye, bár aki most áll neki, garantáltan nem készül el ma már). Nevezték lányos atombombának is, de leginkább Kenéz fejezte ki csodálatát: “Nem kedvességből mondom, tényleg nagyon szép!” Apja jegyzetelt is bőszen, hogyan kell a nőkkel bánni…
Felülről:
DSCF2292
24 fehér elemet zárunk körré, elem hajtogatása képpel a nyuszinál.
4 sor fehér, az 5. sorban 2 fehér – 1 pink, majd az ezt követő 4 sorban kialakítjuk a kárómintát 8-szor. A hasa magától kiöblösödik, bővíteni itt még nem kell. A következő sorban fehérrel haladunk, ám csak a pink csúcsok két oldalára biggyesztünk, közbül kihagyjuk.
Most jönnek az ívek: a pink csúcsok fölé egy-egy elemből egymás fölött, oszloponként 9 db. Itt az oszlopokra 2-2, majd 3-3 kerül, melyből a középső pink. A boltozatokat összezárjuk 1-1 fehérrel. Erre és az alatta lévők külső fülére 2-2 pink, az előző sor pinkjére fehér. A következő sorban bővítünk, hogy a váza szája kifelé hajoljon, a fehér fölé 2 fehér, közé beszúrunk egy harmadikat, a 2 pink fölé 1 pink. Fehér sor jön, a pink csúcsok fölött bővítünk újra. Legfelül 4 fehér, 1 pink.
A pünkösdi hangulathoz feltennék pünkösdi rózsás képet, de az utolsó elszáradt virágot tegnap vágtam le. Inkább a rózsákban gyönyörködünk mostanság, futó-, törpe-, tea-, francia súlycsoportokban egyaránt. Nincs is jobb antidepresszáns, mint a rózsaillattal elárasztott kerti lak árnyékában horgolgatni (a pálinkán kívül). Íme néhány szépség a kertemből:
DSCF2249
A fő kedvenc az ő halovány krémszíneivel, akár egy menyasszonyi csokor:
DSCF2245
Az ehető rózsám, bár még nem volt szívem befalni, végül is nem fontos mindent gallér mögé tömni
DSCF2288
A klasszikus tea, nagymamám kertjében is pont ilyen illatozott hajdan
DSCF2267
Sic transit gloria mundi
DSCF2251

Propesszionális

Felszállásra kész…
DSCF2218
Megint egy 3D origami gyártmány, valaki kissé rákattant, úgy tűnik.
Ivettke miatt, aki nem szőke, de annál ciklonabb, jól fejlett elvonási tüneteim alakultak ki.  Az esős napokon az újrahasznosítás jegyében is, a félrenyomtatott papírokat felhasználva meghajtogattam 2. számú szerelmem hű mását. Szóval papírrepülőt hajtogattam, csak nem a hagyományos értelemben.
DSCF2213
Ugyan papírrepülő, reptetni csak a legnagyobb óvatossággal lehet. Megküldeni pedig egyenesen nem tanácsos – tanácstalan – bár elég szép mennyiségű ragasztót nyomtam el hozzá.
DSCF2219
A Légiüzemeltetési utasítás 3 nézetű ábrázolása alapján készült (természetesen), hogy minél valósághűbb legyen. A testet az orrnál kezdtem 10 elemmel, majd kis bővítés után jött a kabintető, vagyis az ablak vízkékje, ahol alul a testet nem bővítettem, a tetőt felül viszont erősen. A bővítés úgy történik, hogy 2 elem közé beteszünk egy harmadikat, és azt a következő sorral befogatjuk. A tető hátuljánál elkezdtem a szűkítést. Szűkítésnél az elem egyik résébe 2 fület dugunk, azaz egy teljes elemet az előző sorból. Következésképp a következő elem mindkét fülét is egy résbe kell dugni. Sajna annyira nem lehet ezzel a technikával beszűkíteni a törzset, mint a valóságban, nekem 7 elemig sikerült. A szűkített helyeken érdemes megragasztani, mert ott a leghajlamosabb a szétcsúszásra. A szárny 3 sor összeragasztva, végén a piros és zöld elem szimbolizálja a navigációs fényeket. A T-farok hasonlóan készült, mint a szív, 2-1-2 elemből, rajta 2 sor vízszintes vezérsíknak, mint a szárnynál, csak az első sor kicsit ferdén ráragasztva.
DSCF2222
Különlegessége a forgatható propeller, saját fejlesztés! Kihúzva látható, hogy egy hurkapálcán átdugtam egy kartonból kivágott kört, arra ragasztottam a 12 db félméretű elemből összeállított orrkúpot. A lapátokat innen-onnan összedugdosott 6-6 barack elemből raktam össze, kicsit megcsavartam, és az orrkúp füleihez ragasztottam. A kerekekhez vágtam fekete fotokartonból 6 kört, aztán turkálni kezdtem a garázsban, és mivel elég kitartóan és elég sokáig folytattam a turkálási tevékenységet, rábukkantam épp 3 gumikarikára, amit a Jóisten is repülőkeréknek szánt. A kartonköröket pedig a fiúk azonnal lenyúlták pénznek.
DSCF2221
Szerdán azért végre a prototípust is megreptethettem, muhaha…
DSCF2205

Szívem csücske és indája

DSCF2170
A fosszák felfedezték maguknak a “papírlegót”, a 3D origami technikát. Az alapokat a nyúlnál mutattam be. Nekiálltak egy várnak nagy lendülettel, négy bástyával persze, meg toronnyal, bár most épp dínóláb-stádiumban tart a projekt. Óvatosan mondom, hogy mennyire fejlesztő ez a játék, mert manapság már mindenre ráaggatják a nagyobb bevétel reményében. Ez azonban szinte ingyen van, szóval elhihető, hogy tényleg az. Zétény kitalált egy sajátos rakási módot, ami “egyben marad, lehet dobálni és fáj”, és beindult a dárdagyár.
Csemetékkel lehet ilyen technikával Anyák napjára barkácsolni valami szépet a nagyiknak, vasárnapig még bőven elkészül. (Az orgona már úgyis elbarnult.) (Zárójel kettő: kisebbek azért hamar megunhatják.) Mi most fejeztük be ezt a meglehetősen helókittis szívet, atlantiszi hínárrózsákkal körülfonva, mely egy szervermentes délelőttnek köszönheti öntudatra ébredését.
DSCF2172
Talapzatnak 12 elemet zárunk körbe, 4 sorban, az 5. sorhoz 24 kell, minden végre ültetünk egyet. Kicsit megnyomjuk alulról, széthúzzuk, és fejre állítjuk. Így jó széles lesz, és nem borul fel az építmény. Ha nem fordítjuk fel, így készülne a virágcserép, kisebb virágokhoz.
A szív szárait külön készítjük el, majd huszárosan összeragasztjuk alul-felül, és minden további olyan helyen is, ahol szét akarna esni. Merthogy akar, nem adja fel. Így készül a hattyúk nyaka is: két világos elem két középső hegyére egy sötét, majd két világos úgy, hogy belső résükbe a sötét, a külsőbe az alsó világos külső hegye. A miénk 16 cm magas lett, 21 cm széles, egy szár 40 világos sorból áll (mert azt oldalról könnyű megszámolni). Íme oldalról:
DSCF2177
Az indákat egysorosan dugdostuk össze, vagy kétszázszor, hisz ragasztás nélkül minduntalan szétugrottak apró darabokra, amíg végül a nagy egészhez nem illeszkedtek a dicső ragasztópisztoly által. Egymásba rakjuk a zöldeket (itt kérem ki magamnak, hogy a fényképezőgép megette a zöldet, mert a valóságban ez egy élénk kivizöld lenne.) Ahol úgy gondoljuk, fordítsunk az elemen, ettől természetesebb a hatás. A rózsák 10-10 elemből állnak. A fotó előterében ülő “bokrokat” a fiúk gyártották egyedül.
Sok sikert, jó hajtogatást, és ha ez túl nagy falatnak tűnik elsőre, egysoros kisebb szivecskéket is lehet alkotni.

DSCF2174Ha az orgona már nem is értékelhető, virágözön azért akad, nefelejcs, íriszek, és kinyílt a tátika, az igazi, bárha az utóbbi időben e szóról elsősorban nem is a virág jut eszembe (ha nem érted, addig jó)…

…és egy közeli a veronikáról, ami elburjánzott a fű közt, mert olyan apró, hogy megúszta a fűnyírót, és most égkék és babakék szőnyeggel kápráztat.
DSCF2175

Csabi és a pékné

Nem, ez itt nem a Nagy félrelépés új epizódja, és nem is fatornyos falum viselt dolgait teregetném ki…
Hogy fent nevezettek mégis akkor hogyan keveredtek össze? Nos, a locsolási ebéden.
DSCF2148
Ez nem épp gasztroblog, abból úgyis Dunát lehet rekeszteni, mégis megemlékeznék a mai menüsorról, hátha valakinek véletlenül kimaradtak ezen alapkaják, melyek nélkül nem élet az élet. Semmi túlzás. Aztán meg kiváló bulikaják, nagy társaságnak ideálisak, és lehet rájuk inni…
De elébb pár szó a fenti tojásokról: idén kipróbáltam egy “új” ökomódszert, a kendős festést. Nem fűztem túl sok reményt a történethez, de kellemes meglepetésként a módszer villámgyors (ami 80-90 tojásnál nem elhanyagolható szempont) és szép pasztelles gyöngyházszíneket produkál. A természetes festékanyagokkal átitatott kendőkkel gyors mozdulatokkal áttöröljük a száraz, meleg tojásokat, és száradni hagyjuk. Olajjal ne kenjük meg, bármekkora is a kísértés, mert fognak tőle. Márványos hatást érhetünk el, ha csak nyomkodjuk a kendőt.
Ezzel vártuk a locsolókat. Meg a már hagyománnyá vált ebéddel:
DSCF2156
Nagyszerű közönség, hála és köszönet a bókokért! A gasztroangyalhoz hasonlítottak, nem találok szavakat! Köszönöm azoknak, akik lehetővé tették, hogy idáig eljussak: szüleimnek, az óvónéninek, stb… Aki kétszer szed, legközelebb is jöhet.
DSCF2150
Kenyérfélét is szoktam sütni ilyenkor, mivel húsvét hétfőn a szombati kenyér már enyhe túlzás. Idén ez a ciabatta készült, ami minekutána olasz étek, csabattának ejtendő (bocs, ezt muszáj volt, hiszen kis hazánkban minden mást hallani), különben papucsot jelent. Mi egyszerűen Csabinak becézzük.
DSCF2154
Az elkészítésének viszont már előző este kell nekigyürkőzni. Fél kg lisztet kelesztőtálba szitálunk, 2,5 dkg élesztőt elmorzsolunk fél dl langyos vízzel, a liszthez öntjük, majd még 3,5 dl langyos vízzel, 1 evőkanál sóval összegyúrjuk. Meglehetősen mancsos mulatság, de ne essünk kétségbe, ha nem akaródzik lejönni a masszának a kezünkről. Lefedjük, éjszakára sorsára hagyjuk.
Reggel egy fél üveg aszalt paradicsomot összeaprítunk, belegyúrjuk. A deszkára elég sok lisztet borítunk, kettévéve a tésztát belehömbölítjük a lisztbe, megcsavargatjuk, és sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe a két rudat egymás mellé elrendezzük. Lefedjük egy konyharuhával, még egy fél órát engedjük pihizni a nagy ijedtségre, aztán 200°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, míg színesedni kezd. Ez legalább 3/4 órát el fog tartani. Ha kivettük, 3-4 evőkanálnyi vízzel gyorsan áthúzzuk (ez az, amit nem írnak a receptek, ámde ettől lesz szép), és alufóliával lefedjük.
Míg Csabi süttette a hasát, feltettem a levest és a csülköket. A leves receptje egy krimiből származik, ennek dacára mindenki életben maradt (eddig). Windsor leves, kockára vágott marhahúsból és zöldségekből készül, a titka egy kanál malátapor.
És itt jön képbe a pékné, akinek módján elbánunk a csülökkel:
DSCF2152
Először meg kell azt a csülköt főzni, a víz majdnem ellepje, borssal, köménnyel, majorannával, pár gerezd fokhagymával, egész vöröshagymával. Azonban a sótól tartózkodjunk, bármilyen flancos receptben is olvastuk, mivel a csülök már eleve arcátlanul sós. Mi a társaságra való tekintettel mindjárt három csülköt szereztünk be. Kuktában bőven elég fél óra főzés, a hagyományok barátai meg keljenek korábban.
Tetemes mennyiségű krumplit megpucolunk, cikkekre vágunk. Ezen a ponton kisebb polémia alakult ki, mi is a cikk valójában, végül is mindegy, karikára is jól mutat, hasábban is, és vegyük még tekintetbe krumplijaink méretét. Kiolajozott sütőlemez(ek)re terítjük a krumplit, megsózzuk, a csülköket kikapva a vízből még azonmód forrón kicsontozzuk, feldaraboljuk, és a krumpli közé rendezzük. Pár fej vöröshagymát is cikkekre vágva ráosztunk. Meghintjük őrölt borssal, a csülökdarabokat zúzott fokhagymával bekenjük, a krumplira kis zsírdarabokat teszünk. Alufóliával lefedve 15 percig az előmelegített sütőben 180°C-on sütjük, majd kirántva a fóliákat addig, míg a krumpli puhára fő/sül. Közben néhányszor sörrel locsolgatjuk, amihez könnyűszerrel hozzájutunk, amíg a ház ura máshol locsolkodik és locsolgatja torkát is. Csak semmi rosszallás. Húsvét hétfőjén elázni teljesen rendjénvaló tevékenység, a hagyománytisztelet az, ami fűtse kebelünket, hisz nem tettek másként ükapáink sem. Ez ihlette meg a dekorációnyulat is, aki fejjel pottyant a cserépbe. Az ötlet a Praktikából származik. És tudjátok, mi a legjobb érzés a világon? Csobbanni a kádban locsolás után, és kiwellnesszelni a hajunkból az ibolya-orgona-gyöngyvirág turmixot. Annál már csak az a jobb érzés, amikor a harmadik  mosás után már nem érződik annyira…
DSCF2155

Nyuszi ül a fűben

A közelgő húsvét ürügyén egy különleges papírhajtogatási módot mutatnék be most, amely kissé idő- és papírigényes, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy az elrontott nyomtatások során bedarálásra ítélt papírokat felhasználjuk. Az alapelemből bármit össze lehet építeni, akár a legóból. Ha a keresőbe beírjátok a “3D origami” kifejezést, rengeteg ötletet találtok. Gyerekeket jól le lehet kötni vele, bár az összeépítéshez, főleg az első sorok összeállításához nem árt a gyakorlottabb felnőttkéz. Első zsengém ez a saját tervezésű nyusszancs.
DSCF2124
Kedves kolléganőm, Renáta mutatta meg az alapfogásokat, akitől már több hattyúremekművet, skorpiót láthattunk, és egy reggel meglepett egy virágzó papírkaktusszal is. A képre megpróbáltam lépésenként egymás mellé rendezni az alapelem hajtogatási folyamatát. Először fogjuk az A4-es papírunkat, félbehajtogatva 32 darabra vágjuk. Tépni is elég, úgysem látszik a széle. Ha ez megvan, egy kis papírt a hosszabbik oldalával párhuzamosan félbehajtjuk, majd újra félbe. A középen keletkezett él mellé lehajtjuk a két sarkot, megfordítjuk, a túllógó részek sarkait belülre, majd felhajtjuk. Összefordítjuk, így megkaptunk egy kis V-alakban nyíló háromszöget, aminek egyik oldalán két rést találunk. Ezekbe a résekbe toljuk a következő elemeket. Erősen leélezni nem szabad, kivéve, ha a minta épp azt kívánja. Nem éppen villámgyors technika, kezdetben 1 db A4-es papír feldolgozása igénybe vehet egy teljes órát is.
DSCF2122
Készítünk sok ilyen elemet, azokat egymásba dugdossuk, egyrészt hogy táguljanak ki, másrészt hogy ne árasszanak el eget és földet. Ha meguntuk, ebből az oszlopból szedegetve nekivágunk a formának. A V-alak felfelé mutat, két szárába tolunk 1-1 elemet.
A nyúl alapja 25 ilyen elemből álló kör, amit a 2. sor fog össze valamilyen szinten, de inkább a 3. sor zárása után várhatjuk, hogy ne ugorjon szét. Úgy szoktak trükközni a profik, hogy a kezdő körökhöz kisebb darabokat gyártanak 3 szintből, és azokat illesztik össze végül. A kezdőkör stabilabbá tehető, ha néhány kör után az elsőbe alulról-belülről fordítva dugdosunk be egy kört, így szinte talpon áll a figura.
A nyuszifejhez 6 ilyen 25 fehér elemből álló kört raktam össze, azután a 7. körben 1 rózsaszín került az orrának, a 8. körben ennek két oldalára 1-1 rózsaszín. 2 sima fehér kör, majd a 11. körben 2 fekete a szemének a két rózsaszíntől 1-1 kihagyásnyi távolságra. Itt már lehet kezdeni szűkíteni. Az úgy történik, hogy körönként 2 helyen (szemben) egy elem egyik résébe 2 V-szár kerül, másikba 1, a következőt mellette szimmetrikusan.
A szemek fölé még 2 sor fehér kerül, utána kezdtem a füleket.
DSCF2125
A megfelelő helyen 1 rózsaszín kerül a fül tövébe, mellé tettem 1 világosbarnát fülzsírnak :) . Itt már csak 18 elemből áll 1 kör. Következő körben 2 rózsaszín, utána megint kettő, itt már különállóan futnak a fülek, nem zárjuk körré, hanem a rózsaszínek két oldalán legyen 1-1 fehér, a fejet pedig 3 sorban szűkítsük be. 3-3 rózsaszín jön, majd 9 sor 4-4 rózsaszínnel. A fülek közben folyamatosan hátracsavarodnak. Arra érdemes figyelni, hogy a hátsó fehér elemeknél az alsó V-szár a külső résbe kerüljön, úgy nem állnak szét. A füleket összezárjuk, 3 rózsaszín, majd 2-2, és 1, ekkor ugye 3 elemünk van a sorban, erre 2 fehér, végül 1. Kész is a nyúl. A füleket kis mértékben el lehet csavargatni. Aki tud valami trükköt arra, hogyan lehet hatásosan befenyegetni a törpöket, hogy ne essen szét “véletlenül” a füle, ossza meg velem, légyszi. Vagy marad a jó öreg ragasztós trükk.
6 zöld elemből csináltam jelzésértékű füvet is hozzá. Az én nyulam 18 cm lett.
És ha már húsvétról és nyulakról van szó, láttátok a Praktikában a zokninyulaimat?
DSCF2138
Nagy meglepetés volt, mivel ezt a képet már egy éve küldtem be, és teljesen megfeledkeztem róla. A leírást itt olvashatjátok hozzá. Odakint tombol a tavasz és tombolnak a gyerekek a barrikádokon. A világ pedig meseszép.
DSCF2136
DSCF2128
DSCF2131

Újszülött hagyomány

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves alkotónak és olvasónak, az új és boldog évben minél több szabadidővel a kreatív tevékenységekre!
Az új évre megfogadtam, hogy nem fogadom meg, hogy nem fogadok meg semmit. Hiszen rengeteg dolgot kell(ene) befejezni, elkezdeni, kipróbálni, átalakítani, felposztolni, aztán sportolni, életmódot változtatni, elolvasni, stb., és emellett még elegendő időt is kellene fordítani a családra.
Viszonylag újkeletű hagyományként délelőtt kimentünk a tópartra, megmutatni fürdőruhánkat a víznek, mintegy ígéretként, hogy nemsokára megmártjuk benne, magunkon. Eredete tavalyról származik. Épp ilyentájt indultunk a tóra sétálni. Kenézt küldtem Majához szólni, hogy öltözzön, “sapka, sál, két fürdőruha”. Kenéz szó szerint átadta, Maja pedig komolyan vette. Ott dudorodtak kabátzsebében a fürdőruhák. Ki tudja, miért, feltételezte, hogy tényleg bezavarom a fagyos vízbe. Csak alig nevettük ki szegényt. Viszonylag.
Viszont bejöhetett a dolog, mert a nyár mesésen meleg volt, szinte a strandon éltünk. Ígyhát a hülyeség hagyományt teremtett, idén már mindannyian kivittük bemutatni fürdőruháinkat. Hátha.
Szóval íme a 2014-es első fürdőruhás kép a strandról:
DSCF2048
A szép tavaszi időben a fiúk megvizsgáltak minden mólót, nádszárral pecáztak, boldogan futkostak a kavicsgátakon.
Találós kérdés: Vajon ki volt az, aki szétáztatta a csizmáját?
DSCF2052
Kialudtátok már az alkoholizáció fáradalmait? Itt emlékeznék meg a repülő szarvasokról (Kis üveg Jäger beletéve egy pohár Red Bullba, netán Almdudlerbe. Igen, üvegestől.).
Korcsolyának juhtúrós ropi-perecet sütöttem, sajnos a nagy álarc-gyártás közepette elfelejtettem időben lefotózni. Finom utalásféleképpen az álarcokból kettő a képen, Maja parírmasézta az alapokat, a fekete ninja az övé, a zöld after eight boszi természetesen én volnék, akrillal festve, csillámragasztóval kacskaringózva. Az ördöghaj Kenézé, elöl pedig a ma szedett nád-bugák. A perecből ennyi maradt, de e sorok írásának idején már ez a négy is történelem. Kenéz szerint olyan, mintha vettük volna. Öööö, ezt bóknak veszem, legalábbis abbahagyni ugyanúgy nem lehet, és legalább tudjuk, mit rágunk. Recept a kép alatt, nemcsak Szilveszterre!
DSCF2058
22 dkg lisztet, 12 dkg hideg vajat, 15 dkg juhtúrót, 1 tojássárgáját, 1 teáskanál sót gyorsan összegyúrunk, fóliába csomagolva 1 órát a hűtőben pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk, kiszúrjuk a pereceket. Jól jön hozzá a kitolhatós perecforma, de ha nincs, rudacskákat is lehet szaggatni, vagy kisodort hosszú csíkokból összehajtani a pereceket. A leeső darabokat persze újra összegyúrjuk, kiszaggatjuk, amíg el nem fogy. A sütőlapot nem is kell kikenni hozzá. Tetejüket megkenjük a tojásfehérjével, amibe kevés pirospaprikát kevertünk. Zétény szerint ez a művér. Reszelt sajtot vagy szezámmagot szórhatunk rá, majd 200°C-ra előmelegített sütőben mosolygósra sütjük (15-20 perc, de aki sápadtabban szereti, 10 perc után lekapcsolhatja).

Előző korábbi bejegyzések

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 50 követőhöz