Csabi és a pékné

Nem, ez itt nem a Nagy félrelépés új epizódja, és nem is fatornyos falum viselt dolgait teregetném ki…
Hogy fent nevezettek mégis akkor hogyan keveredtek össze? Nos, a locsolási ebéden.
DSCF2148
Ez nem épp gasztroblog, abból úgyis Dunát lehet rekeszteni, mégis megemlékeznék a mai menüsorról, hátha valakinek véletlenül kimaradtak ezen alapkaják, melyek nélkül nem élet az élet. Semmi túlzás. Aztán meg kiváló bulikaják, nagy társaságnak ideálisak, és lehet rájuk inni…
De elébb pár szó a fenti tojásokról: idén kipróbáltam egy “új” ökomódszert, a kendős festést. Nem fűztem túl sok reményt a történethez, de kellemes meglepetésként a módszer villámgyors (ami 80-90 tojásnál nem elhanyagolható szempont) és szép pasztelles gyöngyházszíneket produkál. A természetes festékanyagokkal átitatott kendőkkel gyors mozdulatokkal áttöröljük a száraz, meleg tojásokat, és száradni hagyjuk. Olajjal ne kenjük meg, bármekkora is a kísértés, mert fognak tőle. Márványos hatást érhetünk el, ha csak nyomkodjuk a kendőt.
Ezzel vártuk a locsolókat. Meg a már hagyománnyá vált ebéddel:
DSCF2156
Nagyszerű közönség, hála és köszönet a bókokért! A gasztroangyalhoz hasonlítottak, nem találok szavakat! Köszönöm azoknak, akik lehetővé tették, hogy idáig eljussak: szüleimnek, az óvónéninek, stb… Aki kétszer szed, legközelebb is jöhet.
DSCF2150
Kenyérfélét is szoktam sütni ilyenkor, mivel húsvét hétfőn a szombati kenyér már enyhe túlzás. Idén ez a ciabatta készült, ami minekutána olasz étek, csabattának ejtendő (bocs, ezt muszáj volt, hiszen kis hazánkban minden mást hallani), különben papucsot jelent. Mi egyszerűen Csabinak becézzük.
DSCF2154
Az elkészítésének viszont már előző este kell nekigyürkőzni. Fél kg lisztet kelesztőtálba szitálunk, 2,5 dkg élesztőt elmorzsolunk fél dl langyos vízzel, a liszthez öntjük, majd még 3,5 dl langyos vízzel, 1 evőkanál sóval összegyúrjuk. Meglehetősen mancsos mulatság, de ne essünk kétségbe, ha nem akaródzik lejönni a masszának a kezünkről. Lefedjük, éjszakára sorsára hagyjuk.
Reggel egy fél üveg aszalt paradicsomot összeaprítunk, belegyúrjuk. A deszkára elég sok lisztet borítunk, kettévéve a tésztát belehömbölítjük a lisztbe, megcsavargatjuk, és sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe a két rudat egymás mellé elrendezzük. Lefedjük egy konyharuhával, még egy fél órát engedjük pihizni a nagy ijedtségre, aztán 200°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, míg színesedni kezd. Ez legalább 3/4 órát el fog tartani. Ha kivettük, 3-4 evőkanálnyi vízzel gyorsan áthúzzuk (ez az, amit nem írnak a receptek, ámde ettől lesz szép), és alufóliával lefedjük.
Míg Csabi süttette a hasát, feltettem a levest és a csülköket. A leves receptje egy krimiből származik, ennek dacára mindenki életben maradt (eddig). Windsor leves, kockára vágott marhahúsból és zöldségekből készül, a titka egy kanál malátapor.
És itt jön képbe a pékné, akinek módján elbánunk a csülökkel:
DSCF2152
Először meg kell azt a csülköt főzni, a víz majdnem ellepje, borssal, köménnyel, majorannával, pár gerezd fokhagymával, egész vöröshagymával. Azonban a sótól tartózkodjunk, bármilyen flancos receptben is olvastuk, mivel a csülök már eleve arcátlanul sós. Mi a társaságra való tekintettel mindjárt három csülköt szereztünk be. Kuktában bőven elég fél óra főzés, a hagyományok barátai meg keljenek korábban.
Tetemes mennyiségű krumplit megpucolunk, cikkekre vágunk. Ezen a ponton kisebb polémia alakult ki, mi is a cikk valójában, végül is mindegy, karikára is jól mutat, hasábban is, és vegyük még tekintetbe krumplijaink méretét. Kiolajozott sütőlemez(ek)re terítjük a krumplit, megsózzuk, a csülköket kikapva a vízből még azonmód forrón kicsontozzuk, feldaraboljuk, és a krumpli közé rendezzük. Pár fej vöröshagymát is cikkekre vágva ráosztunk. Meghintjük őrölt borssal, a csülökdarabokat zúzott fokhagymával bekenjük, a krumplira kis zsírdarabokat teszünk. Alufóliával lefedve 15 percig az előmelegített sütőben 180°C-on sütjük, majd kirántva a fóliákat addig, míg a krumpli puhára fő/sül. Közben néhányszor sörrel locsolgatjuk, amihez könnyűszerrel hozzájutunk, amíg a ház ura máshol locsolkodik és locsolgatja torkát is. Csak semmi rosszallás. Húsvét hétfőjén elázni teljesen rendjénvaló tevékenység, a hagyománytisztelet az, ami fűtse kebelünket, hisz nem tettek másként ükapáink sem. Ez ihlette meg a dekorációnyulat is, aki fejjel pottyant a cserépbe. Az ötlet a Praktikából származik. És tudjátok, mi a legjobb érzés a világon? Csobbanni a kádban locsolás után, és kiwellnesszelni a hajunkból az ibolya-orgona-gyöngyvirág turmixot. Annál már csak az a jobb érzés, amikor a harmadik  mosás után már nem érződik annyira…
DSCF2155

Nyuszi ül a fűben

A közelgő húsvét ürügyén egy különleges papírhajtogatási módot mutatnék be most, amely kissé idő- és papírigényes, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy az elrontott nyomtatások során bedarálásra ítélt papírokat felhasználjuk. Az alapelemből bármit össze lehet építeni, akár a legóból. Ha a keresőbe beírjátok a “3D origami” kifejezést, rengeteg ötletet találtok. Gyerekeket jól le lehet kötni vele, bár az összeépítéshez, főleg az első sorok összeállításához nem árt a gyakorlottabb felnőttkéz. Első zsengém ez a saját tervezésű nyusszancs.
DSCF2124
Kedves kolléganőm, Renáta mutatta meg az alapfogásokat, akitől már több hattyúremekművet, skorpiót láthattunk, és egy reggel meglepett egy virágzó papírkaktusszal is. A képre megpróbáltam lépésenként egymás mellé rendezni az alapelem hajtogatási folyamatát. Először fogjuk az A4-es papírunkat, félbehajtogatva 32 darabra vágjuk. Tépni is elég, úgysem látszik a széle. Ha ez megvan, egy kis papírt a hosszabbik oldalával párhuzamosan félbehajtjuk, majd újra félbe. A középen keletkezett él mellé lehajtjuk a két sarkot, megfordítjuk, a túllógó részek sarkait belülre, majd felhajtjuk. Összefordítjuk, így megkaptunk egy kis V-alakban nyíló háromszöget, aminek egyik oldalán két rést találunk. Ezekbe a résekbe toljuk a következő elemeket. Erősen leélezni nem szabad, kivéve, ha a minta épp azt kívánja. Nem éppen villámgyors technika, kezdetben 1 db A4-es papír feldolgozása igénybe vehet egy teljes órát is.
DSCF2122
Készítünk sok ilyen elemet, azokat egymásba dugdossuk, egyrészt hogy táguljanak ki, másrészt hogy ne árasszanak el eget és földet. Ha meguntuk, ebből az oszlopból szedegetve nekivágunk a formának. A V-alak felfelé mutat, két szárába tolunk 1-1 elemet.
A nyúl alapja 25 ilyen elemből álló kör, amit a 2. sor fog össze valamilyen szinten, de inkább a 3. sor zárása után várhatjuk, hogy ne ugorjon szét. Úgy szoktak trükközni a profik, hogy a kezdő körökhöz kisebb darabokat gyártanak 3 szintből, és azokat illesztik össze végül. A kezdőkör stabilabbá tehető, ha néhány kör után az elsőbe alulról-belülről fordítva dugdosunk be egy kört, így szinte talpon áll a figura.
A nyuszifejhez 6 ilyen 25 fehér elemből álló kört raktam össze, azután a 7. körben 1 rózsaszín került az orrának, a 8. körben ennek két oldalára 1-1 rózsaszín. 2 sima fehér kör, majd a 11. körben 2 fekete a szemének a két rózsaszíntől 1-1 kihagyásnyi távolságra. Itt már lehet kezdeni szűkíteni. Az úgy történik, hogy körönként 2 helyen (szemben) egy elem egyik résébe 2 V-szár kerül, másikba 1, a következőt mellette szimmetrikusan.
A szemek fölé még 2 sor fehér kerül, utána kezdtem a füleket.
DSCF2125
A megfelelő helyen 1 rózsaszín kerül a fül tövébe, mellé tettem 1 világosbarnát fülzsírnak :) . Itt már csak 18 elemből áll 1 kör. Következő körben 2 rózsaszín, utána megint kettő, itt már különállóan futnak a fülek, nem zárjuk körré, hanem a rózsaszínek két oldalán legyen 1-1 fehér, a fejet pedig 3 sorban szűkítsük be. 3-3 rózsaszín jön, majd 9 sor 4-4 rózsaszínnel. A fülek közben folyamatosan hátracsavarodnak. Arra érdemes figyelni, hogy a hátsó fehér elemeknél az alsó V-szár a külső résbe kerüljön, úgy nem állnak szét. A füleket összezárjuk, 3 rózsaszín, majd 2-2, és 1, ekkor ugye 3 elemünk van a sorban, erre 2 fehér, végül 1. Kész is a nyúl. A füleket kis mértékben el lehet csavargatni. Aki tud valami trükköt arra, hogyan lehet hatásosan befenyegetni a törpöket, hogy ne essen szét “véletlenül” a füle, ossza meg velem, légyszi. Vagy marad a jó öreg ragasztós trükk.
6 zöld elemből csináltam jelzésértékű füvet is hozzá. Az én nyulam 18 cm lett.
És ha már húsvétról és nyulakról van szó, láttátok a Praktikában a zokninyulaimat?
DSCF2138
Nagy meglepetés volt, mivel ezt a képet már egy éve küldtem be, és teljesen megfeledkeztem róla. A leírást itt olvashatjátok hozzá. Odakint tombol a tavasz és tombolnak a gyerekek a barrikádokon. A világ pedig meseszép.
DSCF2136
DSCF2128
DSCF2131

Újszülött hagyomány

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves alkotónak és olvasónak, az új és boldog évben minél több szabadidővel a kreatív tevékenységekre!
Az új évre megfogadtam, hogy nem fogadom meg, hogy nem fogadok meg semmit. Hiszen rengeteg dolgot kell(ene) befejezni, elkezdeni, kipróbálni, átalakítani, felposztolni, aztán sportolni, életmódot változtatni, elolvasni, stb., és emellett még elegendő időt is kellene fordítani a családra.
Viszonylag újkeletű hagyományként délelőtt kimentünk a tópartra, megmutatni fürdőruhánkat a víznek, mintegy ígéretként, hogy nemsokára megmártjuk benne, magunkon. Eredete tavalyról származik. Épp ilyentájt indultunk a tóra sétálni. Kenézt küldtem Majához szólni, hogy öltözzön, “sapka, sál, két fürdőruha”. Kenéz szó szerint átadta, Maja pedig komolyan vette. Ott dudorodtak kabátzsebében a fürdőruhák. Ki tudja, miért, feltételezte, hogy tényleg bezavarom a fagyos vízbe. Csak alig nevettük ki szegényt. Viszonylag.
Viszont bejöhetett a dolog, mert a nyár mesésen meleg volt, szinte a strandon éltünk. Ígyhát a hülyeség hagyományt teremtett, idén már mindannyian kivittük bemutatni fürdőruháinkat. Hátha.
Szóval íme a 2014-es első fürdőruhás kép a strandról:
DSCF2048
A szép tavaszi időben a fiúk megvizsgáltak minden mólót, nádszárral pecáztak, boldogan futkostak a kavicsgátakon.
Találós kérdés: Vajon ki volt az, aki szétáztatta a csizmáját?
DSCF2052
Kialudtátok már az alkoholizáció fáradalmait? Itt emlékeznék meg a repülő szarvasokról (Kis üveg Jäger beletéve egy pohár Red Bullba, netán Almdudlerbe. Igen, üvegestől.).
Korcsolyának juhtúrós ropi-perecet sütöttem, sajnos a nagy álarc-gyártás közepette elfelejtettem időben lefotózni. Finom utalásféleképpen az álarcokból kettő a képen, Maja parírmasézta az alapokat, a fekete ninja az övé, a zöld after eight boszi természetesen én volnék, akrillal festve, csillámragasztóval kacskaringózva. Az ördöghaj Kenézé, elöl pedig a ma szedett nád-bugák. A perecből ennyi maradt, de e sorok írásának idején már ez a négy is történelem. Kenéz szerint olyan, mintha vettük volna. Öööö, ezt bóknak veszem, legalábbis abbahagyni ugyanúgy nem lehet, és legalább tudjuk, mit rágunk. Recept a kép alatt, nemcsak Szilveszterre!
DSCF2058
22 dkg lisztet, 12 dkg hideg vajat, 15 dkg juhtúrót, 1 tojássárgáját, 1 teáskanál sót gyorsan összegyúrunk, fóliába csomagolva 1 órát a hűtőben pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk, kiszúrjuk a pereceket. Jól jön hozzá a kitolhatós perecforma, de ha nincs, rudacskákat is lehet szaggatni, vagy kisodort hosszú csíkokból összehajtani a pereceket. A leeső darabokat persze újra összegyúrjuk, kiszaggatjuk, amíg el nem fogy. A sütőlapot nem is kell kikenni hozzá. Tetejüket megkenjük a tojásfehérjével, amibe kevés pirospaprikát kevertünk. Zétény szerint ez a művér. Reszelt sajtot vagy szezámmagot szórhatunk rá, majd 200°C-ra előmelegített sütőben mosolygósra sütjük (15-20 perc, de aki sápadtabban szereti, 10 perc után lekapcsolhatja).

Diótörő, avagy a jó, a rossz, és a csúf

Lehull végre a lepel, felmegy a függöny (szó szerint), és itt vannak a képek a hétpecsétes titokban tartott karácsonyfáról.
DSCN6671
- Milyen legyen az idén a karácsonyfa? – szoktam kérdezni páromtól ősz eleje táján, hogy érezze a törődést.
- Diótörős – feleli idestova tíz éve mindig.
- Á, az túl bonyolult – hárítottam eddig visszakézből.
Ám idén kitoltam vele, most tényleg megcsináltam. Jövőre valami mást kell kitalálnia.
Íme a fa egészben, alulról felfelé csíkonként mutat be egy-egy színt:
DSCN6672 (2)Diótörős névkártya került az ajándékokra is, persze s.k. rajzolva, a sajátjainkat már felaggattuk a fára. Itt szemrevételezhető az egészet keretező színházi függöny – hiszen végülis színházi darab adta az ihletet -, rojtokkal és bojtokkal, ami mintegy kiváltja a hagyományos csúcsdíszt is.
A téma tehát a híres mese, Csajkovszkij utolsó balettje. Elmesélni elég nehéz, mivel igazából egy meglehetősen szürreális karácsony esti álomról szól. Nem csoda, E.T.A. Hoffmann írta az alapművet, akit olvasva egyébként is sokszor jut eszünkbe, hogy “én is kérek” (mármint abból, amit szívott közben).
Szóval karácsony este van, a gyerekek örülnek az ajándékoknak, ezt jelzi az ajándékcsomagos girland legalul. Hintaló, mozdony, mézeskalács (dekorgumiból, üvegkontúrral) ahogy a nagykönyvben. Fölé aranydiós girland is került. A varázsló sorra kiosztja a babákat, ólomkatonákat, csak a kis Clara (vagy Marika, ha úgy tetszik) szomorú, neki valahogy nem akar jutni ajándék. A végén már csak a csúf diótörő bábu marad, ami senkinek sem kell, de ő mégis boldogan szorítja magához. Az első felvonásnak vége is, igyunk egy pezsgőt, kocc. Kitaláljátok, miből készült diótörő barátunk? Nem fából, az túl nehéz lenne. Feje pingponglabda, teste és sisakja egy szétvágott ivójoghurtos pohár, végtagjai dekorgumiból vannak tekerve.
A vendégek szétszélednek, Clara szeme lecsukódik. A vetett ágy az egyik ágon várja a kislányt. Hanem a kalandok még csak most kezdődnek. Hamarosan csámcsogás üti meg a fülét: egerek dézsmálják a mézeskalácsokat. Vezetőjük a gonosz, piros szemű egérkirály, karddal a kezében vezeti a támadást.
DSCF2042
Diótörő azonban katonásan helytáll, megvédi kis barátnőjét, az egérkirálynak harangoztak. Ekkor feltűnik a varázsló, herceggé változtatja a diótörőt, majd neki adja a varázspálcáját. Clara csodaszép hercegnővé változik, és a hópelyhek közepette táncolnak együtt. És nem, nem fáznak, mert fűti őket a szerelem. Eredetileg minden hópelyhet gyöngyből akartam készíteni, de talán mégsem lett volna praktikus húsvétkor az a karácsonyfa, úgy gondoltam. Így kilencet dekorgumiból vágtam ki, és csillámporba mártottam. Nemcsak egyszerűbbnek, de mutatósabbnak is bizonyultak. A hó poláranyagból van kivágva, apró gyöngyökkel kivarrva, ami a fotón már nem is látszik.
DSCF2047
A párocska elindul a herceg birodalmába, átkelnek a tengeren. A tengerhez kaptam tengerkék organzát, a halak hungarocellből készültek, üvegfestékkel díszítve, a buborékok nagyobb átlátszó gyöngyök.
A túlparton még egy megpróbáltatás vár rájuk, a félelmetes denevérbarlang. A denevérek durcik az egérkirály halála miatt, de diótörő-herceg velük is elbánik. És ugyan láttatok-e már denevért karácsonyfán?
DSCF2046
DSCN6693

Már semmi sem állíthatja meg őket a herceg cukorpalotájáig, mert mi mást is álmodhatna egy kislány, mint édességekből épült palotát? Itt különösen jól jött ki, hogy volt egy üresebb rész a fán. A babák népe és a rózsák táncokkal köszöntik a hazatért királyi párt.

DSCF2044
Hát ide kellettek a muffinok. A palota a rózsák mezeje felől:
DSCN6653
A labdacsok és a csokiesernyők ehetőek. A rózsák közül a rózsaszínek anyagából készült a balettszoknya is. Az oszlopok műanyagcsövek beborítva papírral és kötözőszalagokkal, a boltívek pár félbevágott műanyag tányér széle kifestve.

Nemcsak filcből készültek sütik, hétfőn egész nap ment a sütő. A három szorgos kukta is elpilledt a nap végére.
1484232_594588900607665_1859842066_n
Keverték a krémet, gyúrták a tésztát, szaggatták a mézest. El is kelt a segítség, hiszen kétjegyű lett végül a sütifajták száma.
2013-12-23-494
Egy kiló vajat elsütöttünk, persze szigorúan igazit, nem margarint. A keksztekercstorta volt az abszolút sztár, aztán készült még rénszarvasos csokitorta, macaron-variációk, gyömbéres-kókuszos puszi, fahéjrúd – a kicsik kedvence, nürnbergi mézes, és saját névadással az Alleluja-kenyér, ami úgy tele van gyümikkel, mint “a barát allelujával”, ahogy nagymamám szokta mondogatni. Alsó képen jobbról. Az ünnepi menü fő különlegessége mégsem egy süti, hanem a leves lett, kipróbáltam a Magyar Konyhából Poirot Windsor-levesét. Kockára vágott marhahúsból készült és persze zöldségekből, egy kanál malátával, betétnek pedig csicseriborsóval. Annyira finom, hogy elnyerte a rangot, bekerülhet a recepttáramba. És íme egy kép, ami már csak történelem, mert szerencsére a vendégsereg eltüntette. A fahéjrudak praktikusan beleállíthatók egy karácsonyi bögrébe.

További szép, nyugalmas, ejtőzős év végi napokat! Ha van kedvetek, töltsétek fel a Facebook-oldalra a fátokról készült képeket, és a nyugalom megzavarása érdekében épp csak egy röpke kérdés: tudjátok már, milyen lesz jövőre a díszítés? Pont éjfélt üt az óra, megyek is, hátha én is álmodom a cukorpalotáról.

DSCF2035

Homlokszarvas-csorda

Végre eljutottam a gépig. Phúúú, nem egyszerű mostanában. De most megragadom a lehetőséget (és az új “metálpúderrózsaszín” egeret) és
Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasónak és Követőnek ezzel a képeslappal!
img-131217202210-001
Még soha nem élvezték ennyire a gyerekek a karácsonyi képeslapok gyártását, úgyhogy más gyerekes családoknak is bátran ajánlom, főleg ha még nem küldték el azokat. Mindjárt malackodással kezdődik a buli: bekenjük temperával az ujjacskákat, és mindenki odanyom egy ujjlenyomatot minden készülő lapra. Túl sok vizet ne használjunk, hogy jól kijöjjön a barázdák mintázata. Ha szerencsésen nyilvántartásba vettük magunkat, meglódulhat a fantázia, mindenki kidíszítheti a magáét.
DSCF2030
Alul jó nagy piros orrot kanyarítunk piros filccel. Nekünk az alkoholos vált be, azon később átmentem csillámos zselés tollal. A fény a nózikon egy pötty fehér üvegkontúr. A gyerekek tobzódtak. Annyit kértem, inkább az alsóbb részre rajzolják az arcot, mert úgy cukibb, erre elnevezték homlokszarvasoknak szegény párákat, és azóta folyamatosan a legváltozatosabb dalokat költik át. Született homlokszarvas induló, és ügettek koreai módra: “Homlokszarvas style!” Nem lett két egyforma lap, egyiken kínai rén somolyog, másikon gombócfülű. Lehet, hogy ezt a részt párom már nem élvezte annyira, de hősen viselte. Kiélte magát az agancsrendszer tervezésében, ami a Utah Jazz-re emlékeztet. Közben meghallgathattam a prédikációt, hogy mi köze Utah-nak a jazz-hez. (Semmi a világon, csak megvették a New Orleans-i csapatot.)
Tanulság is van: fekete filcből soha nem elég!!!
Sajnos egyre kevesebb lap készül évente, halványul ez a kedves szokás, a rokonság egy részénél tavaly a posta másfél hetes késése verte ki a biztosítékot. Azért a kézzel készült képeslap értéke és békebeli hangulata nem mérhető össze a telefonnal vagy e-maillel. Viszont ahogy csökken a képeslapok száma, úgy nő az ajándékkísérő kártyák halma. Idén már 21 darabot gyártottam le, de azt nem mutatom meg, mivel meglepi, és árulkodna a fa stílusáról. Hát persze, hogy passzol. A kártyákra általában akasztót szoktam tenni, és már viszontláttam egypárat a korábbiak közül más karácsonyfákon. Van értelme, na, ha néha úgy tűnik is, hogy nincs.
Már minden perc a karácsonyról szól, az ember lánya vagy takarít, vagy angyalkázik. Az ember lányának lánya (alias Maja) pedig ahelyett, hogy fizikát gyakorolna, osztálydíszít, filmet rendez, vagy épp az iskolaújságba ír cikket “Karácsony a Föld körül” címmel. Itt olvasható többek közt, hogy a képeslapküldözgetés alig kétszáz éve divat. Lesz-e vajon háromszáz?
És egy kis arc, de nézzétek el: Zétény nemcsak a suli, hanem az egész város adventi hangulatához hozzájárult. Beválasztották ugyanis rajzát az adventi kalendáriumba. Köszönet illeti tanárnőjét, aki benevezte.
DSCF2025
Szombaton Kenéz matekversenye után befordultunk a Fő térre kicsit lézengeni a karácsonyi vásárban. Már távolról észrevették a fiúk a “zöld templomot”.
DSC00949
Sajnos, nem tudtuk, mikor nyitják, én nem találtam sehol kiírva, honlapon sem, kik az alkotók, de így is eufórikus érzés volt. Ebbéli állapotomban vettem is rögtön egy csokis-mentás szappant.
Kívánok Nektek túlélhető készülődést és Áldott Szép Ünnepet!
DSCF2023

Kala-pom-pom-pom…

DSCF2014
Épp időre, becsúszóval elkészült Ádi, az adventi manó. Teljes nevén Szekercés Ádi, mert egy karácsonyi manóféléről valahogy mindenkinek a fejsze ugrik be elsőre. Szekercét ugyan nem gyártottam neki (majd megpirongat, mint Menő Manó a rajzolóját), de sítalpat még lehet, hogy kap.
Kalapját jól a szemébe húzta, ki se lát szinte. Erről ugrott be a címbéli nóta, amely napjainkban különös aktualitást nyer (hogy egy csipet műelemzést is belevigyünk a gimis évek felett nosztalgiázva), főleg fonalvásárláskor a mai árak mellett, mármint, hogy “a pénzemet én máma mind elmulatom…” A karácsonyról nem is szólva.
Reggel Zétény közölte:
- Ugye tudod, anyu, hogy holnap már bontunk?
Upszili! Adventi naptárakat izibe csőre tölteni! A három csemetének összesen 72 pici meglepetéske! Kicsit sok az aktualitásból így december táján. A hangulatról viszont már Ádi gondoskodik. A balra látható fenyőt papírcsíkokból tolta hurkapálcára Zétény még pár éve. Ilyet érdemes barkácsolni a gyerekekkel, olcsó, gyors, látványos. Alulra kell egy hungarocelldarab, hogy megálljon. Az előtérben felfedezhettek egy horgolt makkot is.
Néhány technikai részlet: amigurumi technika, a fejét nem is horgoltam meg, csak az orrot és aköré pár sort az arcból. Ehhez rögzítettem a sapit, hátul sötétzölddel fogtam össze a nyakat. A szakáll szálait az orr köré hurkoltam, majd utólag formára borbélykodtam. (Előre nem lehet.)
Főként a kockás kabát mintáját szerettem volna megmutatni. Ez nem rövidpálcákból áll, de elég tömör minta ahhoz, hogy ne látszódjon ki a tömés, és legalább színes. Eképpen készül:
1. rövidpálcasor, pl. sötétzöld
2. színváltás: világoszöld, 2 egyrh, 2 lsz, 2 szem kimarad, 2 egyrh a 3. szembe
3. színváltás: piros, ugyanaz, mint a 2. sor, csak eltolva, a pálcák fölé 2 lsz kerül, a 2 egyrh pálcát a sötétzöld szemekbe horgoljuk
4. sötétzöld, mint a 2.
Nálam a piros fonal vastagabb a zöldeknél, így kissé rusztikus felületet adott. A színváltást úgy oldjuk meg, hogy az előző szín utolsó hurkába csatlakozunk az újjal (először odarögzítjük, később áthúzzuk az új hurkot), az előző fonalat ráhúzzuk és lógni hagyjuk. Nem fog lebomlani, csak a három gombolyag már hajlamos összerandalírozni magát, akkor türelmesen kitekerjük. Belül persze lebeg a szál, de úgysem fog látszani. Pulcsik belső oldalán is így csinálják, ott ha túl hosszú lenne a lebegő, alvószemmel lehet közben is rögzíteni a felvétel előtt. Ennél a mintánál a bővítés nehézkes, de megoldható, pl. 2 pálca helyett 3, vagy ha többet kell bővíteni: 2 pálca helyett 4, középen plusz 2 lsz, és majd ide jön be a következő sor 2 pálcája.
A kesztyű fehér csíkjánál szaporítottam 2-1-2-1 arányban, majd a piros sort a belső ívekbe horgoltam, hogy kicsit kiálljon, ott már visszaszűkítve.
DSCF2016

Tökölődés

DSCN6487
Maja már fél hónapja kipécézte magának a szép klasszikus formátumú Halloween-tököt az udvart elárasztó tök-áradatból, hogy tök-életes lámpást gyártson belőle. Kedden aztán kivezényelte a fiúkat is tök-ölni. Zétény egy kerek zöldet szemelt ki magának, Kenéz egy magas tarkát. Papa levágta a tetejüket, majd mindenki kikanalazta a saját töke belsejét. (A magokat pedig eltettük, hogy jövőre is teremjen a tök!)
DSC_5879
Kenéz könyékig elveszett benne. Rárajzolták a tökhasakra a nagyszabású terveket. Kenézé a dínószájú-nyuszifog, Zétényé szörnybagoly, Maja ET-t alkotott a jellegzetes mutatóujj-tartásával. Felismerhető? A tökpofákat Maja faragta ki, azért hogy minden ujj a helyén maradjon.

Kenéznek így is sikerült másnap meghadirokkanni, ujja beszorult a radiátor rácsa közé, és nem vette észre, amikor kirántotta. Ennyi horror meg is alapozta rendesen a Halloween hangulatát.

DSC_5894

Bátorságpróbák

Nagy bátorság igényeltetik mostanság benyitni a 11.C ajtaján, ahol tábla figyelmeztet a bent ólálkodó zombikra…
PhotoGrid_1381936015342
Különösen nagy lendülettel vetette magát Maja a Halloween-es osztálydíszítésbe. Fekete-narancs krepp-papírból girlandokat hajtogatott, pont 13(!) darabot. Két rúd fehér krepp-papírt 1,5 cm szélességű csíkokra vágott, utalásként egy kitekeredett múmiára. Ezeket lógatták Rékával a felkötözött “cérnahálóra”. Narancs fénymásolópapírból (mert az ár is fontos) tököket tökölődött, ezek körben a falakra kerültek, +1 az ajtóra. A falióra közepére pici fekete cicust biggyesztett. A tábla az ajtón kívül a Walking Dead sorozatból származik (de állítólag nem nézi azt a sorozatot ;) ). Még az érkező osztálytársak is elbizonytalanodtak, hogy be kellene ide menni, vagy mégsem…
Ahhoz is nagy bátorság kell viszont, talán még nagyobb is, hogy valaki önszántából beleigyon a csalánlébe. Kenézben különösen terjedelmes bátorság lakozhat, mivelhogy ma kétszer is megtette ezt az Orsolya-napi vásáron, Kőszegen.
DSCF0678
Háttérben látható az a túróval megrakott kenyérhalom, amely túróba a lé kipréselése után fennmaradt csalánlevél-maradvány került. Meglepően finom, ezt mindannyian tanúsíthatjuk. Kóstoltunk még pirított szotyolából készült krémet, gesztenyés kiflit, szilvalekváros rudat, erdei gombás fasírtot tökmagolajos krumplisalátával és sült gesztenyét. Minden évben eljövünk ide. Különös hangulata van, ahogy az aranyló lombok alatt a várudvar megtelik a vásári forgataggal, a gesztenyesütő forgatja-rázza a tűz fölött a feketedő gesztenyét, aminek édes belsejét kicsit szurtosan kapkodjuk kis papírzacskónkból.
DSCF0680
A belváros utcácskáit elborítják a kézművesek, borosok, lekvárosok, sajtosok sátrai. Kincsekre lehet itt lelni, járjatok utána akár holnap. Nekem sikerült: gyönyörű, valódi préselt rózsából készített fülbevalót szereztem be. A virágoktól lassan búcsút vehetünk úgyis, most ezzel a képpel. Zéténnyel készítettük, házi feladatként németórára. A préselt (pontosabban az idő rövidsége miatt újságpapír közt vasalt) virágok dekupázsragasztóval kerültek a kartonra, majd felül is lekentük őket. Pirosló cserszömörce-levelek, őszirózsa, gyújtoványfű, lilaszín ökörfarkkóró búcsúztatja a tobzódás hónapjait.
img-131019161353-001

Hősfüzet

Nem kapkodtuk el az idén a füzetek bekötését. Máskor sem emlékszem olyan esetre, hogy überpedáns módon szeptember elsejére összekészültünk volna. Nem is érdemes, persze, mert tutira vonalas kell pl. környezetre, ha már simát vontunk be, olvasásra pedig egyáltalán nem kell füzet, és hasonlók…
Az első szülőin körvonalazódnak a pedagógiai igényzetek, azután már bátrabban lehet feliratozni. Ebből a körvonalazódásból ravasz átkötéssel: lehet egyedi is az a füzetborító, menő, ám a gyermek saját kezű alkotása.
DSCF0622
A csemete kedvenc mesehőséről számtalan képet lehet levadászni a netről, legyen az szó szerint bármely hős. Fiaim körében tarol mostanában a repcsi-kompánia, Dusty, Leadbottom és a többiek. Rákeresünk, beállítjuk persze, hogy “Képek”, majd a fogaskeréknél oldalt kiválasztjuk a “Speciális keresés”-t, ahol mindenfélét be tudunk állítani. Itt a típusnál “Vonalrajzot” választunk, a szín pedig legyen fekete-fehér.
Kapunk egy hadsereg kifestőszerű rajzot. És valóban, ezeket kinyomtatva saját kifestőkönyvet gyárthatunk kisebb lurkók megörvendeztetésére. Füzetborítónak azonban kicsit még szerkesztenünk kell rajta, ezt Paint-ben cselekedhetjük meg.
Az lesz, ugye, a füzet elején, ami a fektetett képen jobbkézre esik. Merthogy lehet különböző a kép elöl-hátul. Szerkeszthetünk rá címkét is. A nyomtatás viszont nem innen javasolt, hanem a Windows Fotótárból, ott beállítható az oldal. Az egész nem tart két percig, és nem kerül semmibe. Innentől viszont már a nebulóé a terep. Kiszínezheti tetszése szerint, és örülhet neki egész évben. Csak egy átlátszó műanyag borító kell rá.
Maja is gyártott magának strandolós Törpillát (csakazértisnyárvan) és úgy tűnik, a Minions különösen felkapott most a fiatalság körében.

Az elhagyatott szekrény új élete

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kredenc. Egy fiatalasszony, Trezka számára készítette a hegykői asztalos, bizonyos Tischler bácsi. Nagy becsben tartották a kredencet, míves porcelánnal pakolták meg, fényesítették, időről időre le is festették. Telt-múlt az idő. Az asszonyról már csak a lánya mesélt néha a saját unokáinak. A kredenc felett is eljárt az idő, a festék megpattogzott rajta, kiment a divatból. Nem szívesen nézett már rá senki. Új bútor jött, a réginek mennie kellett. Még szerencsésnek is volt mondható, hiszen nem aprították fel gyújtósnak, hanem bekerült egy garázsba. Már nem porcelánt tartottak benne, hanem csavarkulcsokat, festéket, benzint, kalapácsot, alkatrészeket. Az oldalába szögeket vertek a fűrészeknek, drótoknak. Szomorúan teltek a kredenc napjai. Egyre rosszabb állapotba került. Már attól félt, végképp megszabadulnak tőle, mígnem egy szép napon felcsillant a remény…
Ez az én legújabb kredencem története, ami idestova száz éves. A dédanyámé volt, majd a nagymamámé, tőle apukám garázsába került. Meg akartam menteni, mert gyönyörű szerintem az arányaival, a faragványaival. Jó ideje nézegettem, hiszen nem egyszerű felújítási folyamat várt rá.
Apukámtól határozott szigorral elrekviráltam, kapott helyette egy modern acél polcot.
Először aranykezű asztalos unokatesóm csinált új polcokat és lábakat az elhasználódottak helyébe.
- Milyen láb legyen?
- Hát olyan fánkszerű.
Ebből kellett rájönnie, mit is szeretnék. Persze azért tökéletes lett.
A következő lépés volt talán a legnehezebb. Le kellett égetni és vakarni a rengeteg repedezett festékréteget. Volt már kék, zöld, barna is a néhai fehér alatt. Apukám segített ebben, a képen látható jobboldalt az alsó rész eredeti antikolt állapotában. (Mármint az idő antikolta meg.)
DSCN5864
Nekem még így is szimpatikus lett volna (persze egy alapos tisztítás és lakkozás után), de anyukám a gondolattól, hogy ilyen ócskaságot bevinnék a lakásba, mély kétségbeesésbe zuhant. A vakargatás után napokig tartó csiszatolás következett. A festés megkezdése már maga volt a megváltás.
DSCF0152
Alapozás kívül-belül, még hátul is, aztán krémszín. A garázst teljesen elfoglaltam, az utcabeliek gyakran meg-megálltak a nyitott ajtónál. Napokig ment ez a műsor is, egy réteg, száradás, forgatás, még egy réteg, stb.
DSCF0172
Az alapszínre jöhetett a minta. A többi bútorhoz illő ónémet festést kapott, az 1700-as évek stílusában, kopott-halványzöld csíkokat óarany kiemeléssel. Sokat lamentáltam, hogy a levélfaragásokat bezöldítsem-e, de talán nem lett volna jó. Maradtak hát krémek.
DSCF0263
Helyére állítás konyha-átrendezéssel:
DSCF0264
A felső ajtókba “Altdeutsch” nevezetű üveget vágattam, hogy stílusban maradjon. Ez amolyan régies hatású üvegfajta, mintha megfolyt volna, és buborékos néhol, kicsit lejjebb látható.
A zárfedő cimeket is sikerült szépen kiszabadítani a festék alól (érthetetlen, ki és milyen megfontolásból volt képes bekenni, de az ősökről vagy jót, vagy semmit). A kulcsokat persze rég megették a történelem viharai, majd szerezni kell helyettük, addig az “átmeneti megoldásokkal” nyílnak a zárak.
Az alsó ajtókat kipingáltam a hagyományos motívumok alapján. A lépcső tetején ülve a komódról másolgattam.
DSCF0323
Íme a mű:
DSCF0322
Férjem dicséretképpen azt mondta rá, hogy már majdnem hozzászokott. Férfiak!
Került bele csipke is persze a polcokra, annak a mintájáról majd máskor. Most úgyis kicsit elszaladtam a képmennyiséggel.
DSCF0325
Itt “finom utalásféleképpen” a legújabb szerzemény, az álmok vadrózsás tésztaszűrője is beugrott a képre. Látszik az üveg is egy kicsit.
DSCF0328
A szekrényfelújítással már egy kis ideje szinte elkészültem, csak a fiókok fogantyúit volt kilátástalan küzdelem beszerezni. Az nem úgy van, hogy az ember besétál a boltba, és egyszerűen olyat vesz, amilyen a pár éve készült konyhabútoron van. Most végre sikerült, igaz, borsos áron. De legalább felkerült az a pont az i-re.
A napjaink egyébként finoman telnek, szó szerint is: töménytelen bogyós gyümölcsöt igyekszünk magunkba tömni. Kenéznek viccelődött kicsit a mandulája, úgyhogy rengeteg diólevél- és útifűteát hörpölünk, mellé a fiúk falják a mézes fokhagymát.
DSCF0311
Ma délben learattam a tárkonyt is. Este megfürdette az eső, ma meleg volt, ideális a szedésre. A három ölnyi növényt az árnyékos és szellős kerti lakban fel is lógattam azonmód.
DSCF0329

Előző korábbi bejegyzések

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 29 követőhöz