Hajózni márpedig szükséges!

DSC00473
– Á, ez nem lehet a befejező rész! – próbált Zétény kapaszkodni az utolsó reményt adó szalmaszálba. – Hiszen még nem értek haza, és különben is, a beszélgetés kellős közepén maradt abba!
Ő vetette rá magát először a könyvhéten beszerzett és dedikáltatott Rumini kapitányra. Miután én is elolvastam, próbáltam győzködni, de talán még most sem fogadja el, hogy vége. Megértem. Feltétlen Rumini-rajongók vagyunk ugyanis, a fiúk nagyjából ezen nőttek fel. Kicsi korukban még esti meseként olvastam fel nekik az első könyveket. Szobájuk is hajókabin-stílusú, a fenti kerek hajóablak-festményt és a horgolt Ruminit korábban csináltam nekik, van is róla egy korábbi poszt. Most viszont egy olyat, de olyat kaptak, amitől még maga Kopjás Áron is belefeketedne a sárga irigységbe (vagy belezöldülne, lilulna, stb.🙂 )!
DSC00471
Az összes kaland helyszínét összedolgozva felvittem egy nagy térképre, a régi megsárgult pergamenek stílusában. Ez lett a fiúszoba éke.
– Ide lesz, hozzánk? – csodálkozott Zétény, mikor fellógattam a falukra. – Ebben te biztos vagy?
Kenéz persze egy pillanatig sem aggódott a térkép testi épsége miatt, ő nem az az aggódós típus.
DSC00467
Jó volt közben visszaemlékezni az egyes történetekre. Néhány könyvet újra átolvastam. Egérországról csak az egérvárosi rész szerepel a hetedik könyv elején, ezért azt és még pár szigetet nekem kellett formába önteni. A széleket elkezdtem megpirózni, de nem éreztem egészen biztonságban a már félig kész munkát, úgyhogy felhagytam a veszélyes művelettel, és inkább kézzel végigtépkedtem, majd sötétbarna festékkel megszélezgettem. Teljesen égetett hatása lett.
DSCN0020
A feliratokat a “Parchment” betűtípus alapján rajzoltam meg, ami maga is pergament jelent. (Igen, néhol nehéz kivenni, de itt mindenki tudja, mi áll az adott helyen, és senki sem erről tanul olvasni.) El lehet képzelni, hány délután tartott! Nem szeretnék egy kódexrajzoló szerzetes bőrében lenni. Bár persze még sokkal inkább, mint a bociéban, akinek a bőréből a pergamen készült (merthogy mindennapi relativitáselméletünket add meg nekünk ma).
Itt persze nem borjúbőr az alap. A sima pasztellpapírt magam barnítottam foltosra a hangulat kedvéért. Iránytű is kellett:
DSC00469
Az utolsó könyv helyszínével lett teljes a térkép. Itt kicsit szívinfarktust is kaptam, mert a Rumini a fényvizeken-t újraolvasva egyszer csak azt látom, hogy Rozit két hétig vitték a baglyok délnyugatra… Hogy mi? Én meg már elkezdtem rajzolni a Kartács-tengert DÉLKELETRE! Most mi lesz, most mi lesz? Aztán kiderült, hogy az utolsó könyv ugyanezt délkeletre írja. Hohó, rajtacsípős vigyor! De persze ez cseppet sem von le a történet tökéletességéből! Talán pont egy olyan belerejtett apróság, amit csak az vesz észre, aki igazán figyel. Navigare necesse est – mondja a művelt kormányos. Jó szelet, nyugodt vizeket, és ne feledjétek, nem biztos, hogy kísértetek járnak, pláne ha erősen fogy a rágcsa!
DSCN0024

Örömködések

Pár szívmelengető dologról számolnék most be. Az első, hogy összerakós tuatarám bekerült a Praktika magazin “Mutasd meg, mit horgoltál!” pályázatán a bemutatottak közé!
DSC00423
Részletesebben ide kattintva mutatkozik be.
A másik egy ősmaradványos kő, amiből nyakláncot csináltam. Ez szerintem egy Orthoceras, egy réges-rég kihalt csigaházas polipféle megkövült emléke. De persze javítson ki, aki jobban ért hozzá, én csak annyira, amennyire egy fiús anyukának a túléléshez és némi tekintély megtartásához feltétlenül szükséges.
DSC00422
A harmadik olvasói alkotás. Mindig nagy öröm, ha mesterművekről kapok képet tőletek. Ezt a bölcsőt – és sok más gyönyörűséget – Baranyi László küldte, lombfűrésszel készítette 30 óra alatt, egy 100 éves rajz alapján, 16×16 cm nagyságú. Most a fafaragásba fog bele, így talált rám, mert a Kökénykunyhóban is megmutattam néhány hagyományos stílusban faragott saját tárgyat. Mióta azonban Maja elkobozta kedvenc snicceremet modellépítéshez, kicsit visszaestem e téren (azért van még mutatni való).
IMG_20160727_234541
Ha képet küldötök, kérlek jelezzétek írásban, hozzájárultok-e, hogy bemutassam itt, és hogy névvel vagy név nélkül. Persze legegyszerűbb, ha a Kökénykunyhó facebook-oldalra feltöltitek. Szép napot, jó alkotást, hamarosan jelentkezem, most éppen egy horgolt strandruha mintarajzán dolgozom, azzal jövök legközelebb.

Anyafal

Így, egybeírva értelmezendő a cím, bár e pillanatban különírva is igaz, épp olívás chiabattával emelem a blogolás örömeit.
Anyák napja alkalmából arra hoztam ötletet, mihez kezdjünk az évek során felhalmozódott anyák napi rajzokkal, kártyákkal. Ezt a faldekorációt ezeknek állítottam össze, hogy ne egy dobozban landoljanak a kis mézespuszedlijaimtól bezsebelt köszöntő lapok.
DSCN9508
(A német felirat nem arra utal, hogy a képet külföldről loptam volna, hanem a gyermekeim nemzetiségi oktatására.)
Tegnap végre újra kitört a tavasz, és kitört a tenyerem is. Ja kérem, aki nem figyel oda, hogy fogja az ásó nyelét! A fiúkat is befogtam a munkába. Természetesen. Hogy ne legyen erejük vitatkozni.
– Anyu, akarsz rajzot anyák napjára? – szegezte nekem a kérdést Zétény.
– Hát, inkább szedd ki azt a három szegélykövet – ugyanis egy kis virágágyás-átszervezés, -növelés volt porondon. Lehet, hogy szívesebben rajzoltak volna🙂
Ma aztán kiderült, hogy 14 és 11 éves fiúk esetén már nem annyira működőképes az anyák napi rajz. Gyártottak ők ugyan nagy buzgalommal a nagymamáknak, de azokat eltettük a rajzos mappáikba (miután jól kimosolyogtuk magunkat), mert inkább hasonlítottak akcióképregényhez, mint megható köszöntésre. Még szakadékból kihúzás is szerepelt benne.
Számtalan lapot kaptam a pityergős óvodai és iskolai ünnepségeken. Rendezett formát öltött, és időrendbe is került mind ezen a látványos falon. Mindegyik gyerek saját szalagot kapott. A nehezebb darabok, mint a sókerámia szív, persze nem kerülhettek rá, azok eddig is külön szegen díszelegtek.
DSCF6387
A kártyák sokszínűsége miatt az alap maradjon visszafogott. Végül is az alkotásokon van a hangsúly. Fogunk egy természetes ágat (szigorúbb anyukák főzőkanállal is kifejezhetik az általuk képviselt filozófiai irányzatot a miheztartás végett). Rákötünk a gyermekeink lelkivilágához passzoló, ám egymáshoz is illő szélesebb szalagokat, amelyekre a lapokat csipeszeljük. Átrendezhető, Pöttyös szalagokat választottam, Zétényé a zöld, Majáé törtfehér, Kenézé csokibarna. Vékonyabb szalaggal felakasztjuk.
Boldog anyák napját! Sok cuppanós gyerekpusszancsot, mert az számít, nem annyira a virág.

Kollázs-varázs

Ez a romantikus rózsacsokros szalvéta nagyon el lett találva. Nem bírtam otthagyni a győri kreatív boltban. Első lendülettel húsvéti dekor lett belőle: a szekrényben elfekvő készletként lapuló 9 cm-es hungarocell tojásokat lefestettem akrillal, majd üvegfestékkel, hogy finomodjék a felülete, rádekupázsoltam két-két csokrot, háromra nagyot, kettőre kicsit a változatosság kedvéért, majd rózsaszín csipkeszalaggal körbeöleltem őket. A stiftes ragasztó jó ilyen célra, nem üt át a textilen. Ha fokozni akarjuk, egy antikoló repesztőlakkot még elbír. Némi toll és papírvirág körítéssel, no meg a horgolt tyúkokkal nagy egyetértésben díszítik az ünnepi asztalt.
DSCF6157
Továbbra is ragasztás, egy merőben más színvilágban: Zétény hazajött Bonyhádról, így most már megmutathatom a kollázsát. Sajnos ott kellett hagyni. A Glasperlenspiel (üveggyöngyjáték) német nyelvű irodalmi, földrajzi és kultúrtörténeti verseny, amelyben Zétény vette át a családi stafétabotot. Eddig Maja volt az, aki minden évben ott arcoskodott a döntőben, csak hát ugye a kor, az évek meg az idő múlása… Most nosztalgiából segített Zéténynek a kollázst elkészíteni. Egy egész szombaton át folyt a tervezés, rajzolás, ragasztás, aranyozás. Az irodalmi alkotás, amihez kapcsolódik, egy kis boszorkány kalandjairól szól, aki többek közt elégeti az összes boszorkány seprűjét. A boszitűz természetesen nem narancs, hanem félelmetes zöld lett. A figyelmes szemlélő még Trónok harca utalást is felfedezhet a műben.
DSCN0329
A húsvéti készülődés számomra alapvetően nem barkácsolást takar, sokkal inkább a kert rendbetételét a tojáskeresésre. Metszegetés, gyomlálás, végre lehet turkálni a földben. Ibolyaillat, madarak verekedése az ereszen, hátonsüt a nap, a száz aranyér dallamai (na jó, ez utóbbit igazán tudtam volna nélkülözni), és amíg az ember megtisztogat egy fél négyzetméternyi nyuszifület (a virág) a beleszemtelenkedett apró füvektől, elég jól el lehet filozofálni az élet nagy dolgairól. Mélyreható életbölcsességek születnek ilyenkor, ám aki most vár tőlem belőlük, inkább eriggyen kertészkedni.
DSCF6161
Keretszerkezetként a rózsaszín kezdéshez rózsaszín zárásul a bőrlevél virága tobzódik. Boldog készülődést!
DSCF6164

Pixel-pajti

Kicsit olyan érzés, mint év végén felírni a vakációt a táblára. Megvolt a 21., azaz huszonegyedik farsang (még palacsintából is sok), amire jelmezt gyártottam. Az utolsó a maga nemében. Egy korszak zárult le ezzel. Igen, ez az oka, hogy most sutba dobtam az elveimet. Világéletemben azt vallottam ugyanis, hogy nem öltöztetek gyereket kartondobozba, merthogy végül is az a lényeg, hogy kényelmesen tudjon ő bulizni. Most viszont szabad utat engedtem az eseményeknek.
DSCN0049
Nem éppen a kartondobozt tűztem ki célul, csak így alakult. Eredetileg Thor volt a terv, a kalapácsos, ami jól passzol Kenéz püfölő típusú személyiségjegyekbeli túltengéséhez. Időközben a fosszák rákaptak a Minecraft játékra, amiről nekem halványlila pixelem sincs, csak azt tudom, hogy tableten kell játszani, éjjel, a takaró alatt. Ránézésre úgy tűnt, mintha egy 80-as években készült játék lenne, amit most újra felfedeztek. De nem, kiderült, hogy egészen új divat. Valamit bányászni kell benne, valamit építeni, aztán vannak benne Creeper nevezetű zombik is. Kenéz próbált rábeszélni, hogy inkább Creeper legyen, de meggyőzte a mindent elsöprő érv, hogy annak nincs kint a keze, és nem ehet akkor sütit. Így lett Steve, a pixeles kockafejű főhős, ami szerinte az eddigi legjobb jelmeze. Vigyorogva hozta a nyeremény-zseblámpáját! A gyerekek a suliban is menőnek mondták, hát akkor biztosan az.
DSCN0059

Nyugalom, zombikkal azért itt is összefutott Sztivi barátunk.
DSCN0071
Az elkészítés során a tömérdek karácsonyról maradt legósdobozt hasznosítottam újra. Szám szerint négyet. A teste kockásításához a póló alá került egy hosszában félbevágott, gumipántokkal összefogott doboz.
DSCN0092
A karok is egy nagyobb legósdoboz levágott szélei, bőrszínű papírral borítva, a hajlítás érdekében bevágva. Fejéhez a szemek távolságát megmérve szerkesztettem ki a rácsot. Elkezdtem kifesteni, minden egyes pixelt más színűre, de konkrétan az ötödiknél rádöbbentem, hogy az élet túl rövid, úgyhogy az egyszerűség kedvéért kinyomtattam. A csákányt is.
DSCN0097
A csákány két oldala közé került némi álmennyezet (mert ezt találtam a garázsban), és további legósdoboz-rétegek. A fejet belül az áll alatt futó gumi tartja viszonylag egyenesen. A nadrág, noshát igen… apám egyik munkásnadrágja bánta – mit lehet tenni, ha csak az volt színhelyes, – azt szűkítettem be. Varrtam bele kartonlapokat, hogy kockásítsam, de nem igazán látszott, és inkább kiszedtem, hogy akkor legalább kényelmes legyen.
Boldog jelmezkészítést és télbúcsúztatást Nektek is! Ha van kedvetek, töltsétek fel a facebook-oldalra.
DSCN0102

Tündérmese

DSCN9217
Kerüljetek beljebb, felfedem a titkos karácsonyfámat, mert már mindenki alaposan meglepődött rajta, akiknek meglepetésként szántam. Ősszel a családtagok javaslatokkal, kívánságokkal élhetnek, hogy mi legyen a témája (igen, minden évben más, és igen, nem vagyok normális). Idén repülőst mondtak a fiúk. Ami azt illeti, légijármű éppenséggel van rajta, csak kicsit másként. A rokonság tippje a Star Wars volt, abból csak a galaxis és a Hold erőltethető rá, ha nagyon muszáj.
Idén valami egészen különleges lett a fa tematikája, legalábbis én még nem hallottam ilyenről, ugyanis egy valódi tündérmesébe csöppenünk. Hogy mit keres a tündér a karácsonyfán? Sora van annak. Tavaly már Maja megkapta a 18 éves emlékfáját, múlnak a gyermekévek, ugye, és közben a fiúk is menthetetlenül megnőttek, olyannyira, hogy kétséget kizáróan tudják, hogy kerül a karácsonyfa a házba, alá pedig az ajándékok. Mégis jó hinni a csodában. Akkor is, ha néha nem sikerül felülírni a szomorú dolgokat. Attól csak még inkább szükségünk van rá. Olvastam egy szép írást, Szendi Gábor írását, “Igen Virginia, a Mikulás létezik” címmel. A The New York Sun komoly újságírója válaszol 1827-ben egy 8 éves kislány kérdésére. Ebből ragadnék ki néhány gondolatot a sorrendre való tekintet nélkül:
“Nem hinni a Mikulásban? Mintha nem hinnél a tündérekben sem. A világon a legvalóságosabb dolgok azok, amiket sem a gyerekek, sem a felnőttek nem láthatnak. Senki nem tudja még elgondolni vagy elképzelni sem azt a sok csodát, amely nem látszik, és nem is látható a világban. Csak a hit, a költészet, a szeretet, az álmok képesek fellebbenteni a fátylat, és engedik látni a függöny mögött a természetfölötti szépséget és dicsőséget. Jaj, milyen kopár is volna a világunk, ha nem volna Mikulás! Akkor nem volna többé gyermeki hit, nem volna költészet, nem volnának álmok, melyek elviselhetőbbé teszik a létet.”
Erről meséltem a gyerekeknek a fa alatt. Ha egy tudós, mondjuk fizikus már igazán sokat tud, akkor látja csak, hogy valójában milyen keveset is. Van értelme akkor racionálisnak lenni? Mi döntjük el, milyen gazdagnak látjuk a világot. Fontos, hogy ne forduljunk el a meséktől, a csodáktól, fantáziavilágoktól csak azért, mert kicsit megnőttünk. A “csillagfényű álomvilág” nem csak a kisgyerekeké, és ez csakis rajtunk múlik. Álmok nélkül üres, sivár lenne körülöttünk az élet.
– Olyan sivár, mint a szobánk rendrakás után? – kérdezte Kenéz.
– Pont olyan sivár.
– Erről szól az én példabeszédem is magamnak – mondta Zétény. – Hogy bár nincs semmi értelme hinni, de butaság nem hinni bennük, mert nem leszünk többek, hanem kevesebbek azzal, ha nem hiszünk az ilyesmikben. És így csak magunknak csinálunk rosszat.
– Pontosan így van. Hát erről szól ez a karácsonyfa.
DSCN9227vágott
A tündérek lakta fenyőhöz az alapinspirációt a Gyűrűk ura erdei tündérei adták, persze jócskán megváltozott a formavilág, miután az én fejemen és kezemen áramlott keresztül az elképzelés. Az utolsó szárnylibbentésig minden saját készítésű. Gazdasági szakember ismerősünk rögtön megállapította, hogy 180 munkaórát vett igénybe az elkészítése. Milyen szerencse, hogy nem tudtam ezt, mielőtt nekiálltam!
A rokonságnak férjem szokta bemutatni a fát, mert nincs jobb tárlatvezető nála. Ő elemezte ki, hogy plusz jelentéstartalomként a 12 tündér a csillagjegyeket is szimbolizálja. Mire gondolhatott a művész, nos, erre pont nem, de jól hangzik, maradjon.
A telihold fényénél indul a parti, sugarai betűznek az ágak közé. Előtte egy tündér varázsport fúj a tájra.
DSCF5841
12 különböző tündért készítettem levegőn száradó könnyített gyurmából. Fontos a könnyített, hogy ne húzza le az ágakat. Abból vannak a hatalmas gombák is, azok kaptak egy alufóliából lazán összegyúrt vázat, hogy még könnyebbek legyenek. A novemberi délelőttök tervezéssel, formázással, ragasztással, festéssel teltek. Az arcokat ecsetvéggel alakítottam ki. Ez volt a legnehezebb része, aztán jöttek a testek, végtagok. Mivel mindegyik mást csinál, nem keveredhettek össze a száradó kezek-lábak. Miután összeragasztottam minden testrészt, akrillal lefestettem őket, majd arcokat mintáztam nekik. Ekkor elég ijesztőnek tűntek még, de a hajak, ruhák felkerülésével megszelídültek. Szárnyuk divatjamúlt írásvetítő fólia reinkarnációja, frost effect (fagyott hatású) szatinálófestékkel és gyöngyökkel.
DSCN9284

Maga a fa egy rejtvény is, meg kell keresni 3 ajtót, a hozzájuk való 3 kulcsot, 2 csigát, 2 pillangót, 3 szitakötőt, és 3 unikornist, amint a holdfényben előmerészkednek.
DSCN9258
Maja kedvence az alvó tündér, ami vizsgaidőszakban nem is lehet meglepő.
DSCN9263
A hajuk gyapjúból van. Az a nagyon göndör, nagyon műanyag, ami babahaj címen szinte kizárólagosan kapható, számomra teljesen értékelhetetlen. Valami természetesre vágytam inkább. A kreatív boltban azt találtam mondani, birkaszőrt keresek, mire heves fejrázás volt a válasz, hogy az nincs. Aztán mikor megláttam a teljes polcnyi különböző színekben pompázó készletet, pókerarccal közölték, hogy ja, az gyapjú. Nem állt össze a kép.
Általában szőkék a tündék, mert nem érdekel a politikai korrektség, nincs sem kínai, sem fekete bőrű. Egyetlen sötét hajú van, az indákkal hadakozó, borostyánlevél mellényes fiú, neki az arcához ez illett jobban. Az erő jól láthatóan vele van.
DSCF5920
A nyilas pedig gondoskodik a védelemről. Más vélemények szerint szerelmet varázsol. Nyílvesszője levendulaszár.
DSCN9283
Nekem a gombán ülő, szitakötőt bűvölő a kedvencem, csak sajnos a fényképezőgép pont őt ki nem állhatja.
DSCF5915
Van még két nagyobb szitakötő is, a sárgászöld lány és a kék fiú, nagyjából természethűen megfestve.
DSCF5900
Mivel rövid hajú tündér márpedig nincs (mondhatta volna Könyves Kálmán), a lányok haja földig, azaz a talpukig, a fiúké derékig ér, hogy legyen azért különbség.
DSCN9260
Egy közelebbi az apró szépségkoncentrátumról:
DSCN9275
A fiúk közül a vízhordó a kedvencem, amint gyűszűjéből kilötyögteti a vízesésből hozott vizet repülés közben.
DSCF5911
A tóról először a gyerekek azt hitték, galaxis. A vízesés hozzá nélkülözhetetlen tartozék, alapja petpalackból kivágott forma, rágyűrt folpackkal, tajtékok megfestve üvegkontúrral, a sziklák hungarocellből törve, kőhatású festékkel. Gomba és csiga könnyített gyurmából, a növényzet zöld gyapjúból. Hangulatkép a tóról és környékéről:
DSCF5901
Mind más ruhát kapott, az egyéniségükhöz illően. Az ábrándozó:
DSCF5894
A csigán csüccsenő:
DSCF5921
A nemezfűzős táncoló:
DSCF5890
Van még hasaló és egy hastáncos beütésű is. Keressétek meg, ha van kedvetek. Két égősorra volt szükség, az egyik kicsi ledes, a másik gyertyáira organzavirágokat húztam. Ezt nem bírom jól lefotózni, de hangulatosabb lett, mint elképzeltem. Alapjuk műanyag tojástartóból van kivágva, kis lila festéssel, erre ragasztottam a szirmokat, főleg fehéreket és háromhoz bordót. Csészéjük pedig zöld filc.
– Ez a csiga élő vagy szobor? – kérdezte Kenéz.
A csigaházakat a kertből gyűjtöttem, fényes fehérre festettem, csillámporral szórtam. A nagy és kicsi teste gyurma.
Zöld filcből vágtam leveleket, csillámragasztóval díszítettem, és igazi ágakra ragasztottam őket.
DSCF5908
Halványzöld gyöngyök kerültek a fenyőágakra, akár a harmatcseppek. Van jópár organzából gyertyalánggal ráncolt virág. A habcsókok is ilyen rózsák közepében lapulnak, így ha netán “kievődik”, ott marad a rózsa még díszként.
DSCN9259
Remélem, tetszett, további boldog karácsonyozást kívánok Nektek! Most megyek, és tovább olvasom Maja fantáziavilágát a készülő új könyvében, mert szerencsére ő sem nőtte ki…

Béká

A ház legsötétebb bugyrában, a fiúszobában már szárad a meszelés, és lassan emberi létforma számára alkalmas élettérnek kezdi álcázni magát, nehogy a Télapó/Jézuska/angyal émelyegve forduljon vissza holnap, mielőtt lepakolná az ajándékokat. Sütireceptek kiválasztva, menü eltervezve (többé-kevésbé), alapanyagok beszerezve, koncertek meghallgatva, négy adventi gyertya meggyújtva, ajándékok becsomagolva, zeneválogatás összerakva (Maja érdeme), díszek elkészítve, fáért épp elugrott a párom, a fiúk pedig megnézhetnek egy mesét pihenésképpen, miután olyan hangokat adtak ki a porszívóval, mintha magával a csillagrombolóval támadt volna nézeteltérésük. Ellenőrző lista (checklist) kipipálva, a karácsony csőre töltve, azaz repülős nyelven szólva (merthogy a szán repül, ugye) kigurult a várópontra, és várja a felszállási engedélyt. A képeslapok is eljutottak (remélem) a címzettekhez. Ezekkel kívánok minden kedves Kunyhólátogatónak, rendszeres olvasónak és idetévedőnek Boldog Karácsonyt. Meg a véghajrában acélidegzetet, mert nem baj, ha nem sikerül a süti, vagy ha valamire nem marad idő, a karácsony attól lesz tökéletes, hogy szeretjük egymást. Amikor a fa alatt bontogató gyerekek örömében gyönyörködhetünk. Semmi más nem számít. Ezen a képeslapon, ahol egy ablakon kukkanthatunk be, ezt szerettem volna megörökíteni. A hó a párkányon az idén csak itt, csak Nektek, ez is polárból.
képeslap2
Az eredeti elképzelés szerint a Télapó nézett volna be, de azt már túl soknak minősítettem. Kinyitva belépünk a szobába, és részesei lehetünk az idillnek. Saját gyerekeimről mintáztam persze az új tintaceruzákkal készült rajzot, ám kicsit kisebb korukban.
képeslap3
A fiúk egy legósdoboznak örülnek meg, Maja pedig észrevette a leskelődőt, és integet neki/nekünk.
– Azért ugye, nem ilyen lesz a karácsonyfa? – aggódott Zétény.
Hogy milyen lesz, nem árulhatom el, de karácsony után természetesen megmutatom itt.
képeslap4
Én csak azért aggódtam, hogy ugyanezt hogy fogom még néhányszor ugyanígy lerajzolni. Esélytelennek tűnt az ügy, még az is felmerült, hogy csomagolópapírból kivágott régies képet ragasztok helyette, amikor beugrott, hogy létezik technika is. Így beszkennelve és az eredetihez hasonló selyemfényű papírra kinyomtatva mindenkihez eljuthat.
Boldog kukkolást! Jaj, dehogy. Boldog Karácsonyt!
képeslap1

Védőrajz

Csemeteboldogító röpke ötlet: az én tányéralátétem az én váram…
DSCF5669
Pörköltszaft- és kakaómentesítő védműként Kőszeg belvárosáról készült laminált térképrajzokat használtunk tányéralátét gyanánt. Ez adta az ötletet, hogy mindenki elkészítheti egyedi alátétjét, hiszen bármilyen képet be lehet fóliázni. Ehetsz a saját rajzodon! Jobban is esik róla a spenót.
A fiúk azonnal fellelkesültek, és az őszi szünetben elkészítették hozzá műalkotásaikat. Maja egy montázst tervez, de a megvalósítás még várat magára, mert egyelőre neki ezer más dolga van (tanulj, mert megbuksz!).
A/3 méretű műszaki rajzlap éppen ideális hozzá. A lamináló rásüt alul-felül egy műanyag lapot, ami teljesen alkalmassá teszi arra, hogy rádisznózzuk a paradicsomszószt. Árnyalatnyival a színeket is megélénkíti. Ha nem törik meg, elég tartós lesz. A tartósság érdekében nem is vágattam körbe, hogy a plusz 3-4 mm-es műanyag a szélén még jobban védje. Sőt, a papír hátoldalát is lehet használni, csak ne újságpapíron, mert átnyomódhat a túloldalon. Ez nálunk elmaradt, alul fehérek a lapok.
Zétény várost tervezett, új lebilincselő történetének helyszínét, Kelver City-t, ahol a kelverek laknak. Van rakétakilövő, erőd tankkal és strand is, mi szem-szájnak (legalábbis fiúgyermeknek) ingere. Kalózhajó ring a kikötőben, ám ezen az apró lények egyáltalán nem problémáznak.
DSCF5667
Kenéz repülő manófalut, medúzát, legóembert, repcsit, kék girocoptert, nyúlszerű ufót örökített meg, középpontban egy hatalmas aranyból (miért?) készült atombombával. Talán ez az egyetlen atombomba a világon, ami kizárólag a védelmet szolgálja. Úgy ragyog, hogy a körülötte lévő tárgyakon is megcsillan a fénye.
DSCF5666

Tuli-tuli-tulipántos láda

DSCF5565
Tavasszal hagyományos ékrovásos fafaragó tanfolyamra jártam, amelyet egy 80 körüli, ám irigylésre méltóan ragyogó szellemi frissességű bácsi, Tóth Béla fafaragó művész tartott a Ligneumban (ez a soproni egyetem látogatóközpontja). Első próbafámat meg is mutattam itt. A fogások elsajátítását bizonyító mesterműként zárásul ilyen dobozt készítettünk, mindenki saját tervezésű mintával. Az oldalakat meg is faragtam és összeragasztottam akkor, csak a tető rácsavarozása maradt el azóta is. Nos igen, kicsit sűrűre sikerült ez a nyár. De ma felkeltem hajnalban a szabi ellenére, belekapaszkodtam a szikébe, kivágtam a zsanér helyét, és összeállítottam végre. Kenéz pedig végigdrukkolta, míg iskolába készülődött.
DSCF5562
Egy elég bonyolult rozettát választottam a tető fő motívumához. Mellé kétfelől tulipánt, mert az meg nélkülözhetelen egy ládára, mint ősi jelkép – a nő, az ősanya és az égigérő fa, vagyis a mindenség jelképe. Tudtátok, hogy a motívum megnevezése helyesen tulipánt, így egy plusz t-vel? Méretei 10×20 cm, magassága 7 cm. Belül zöld filcanyaggal béleltem. Polcra, kincseknek ideális. Maja szerint egy ereklyeláda, amiért mindjárt bezuhan egy liánon a mennyezeten át Indiana Jones. Neki is kell ilyen, ő is hirtelen kedvet kapott a faragáshoz (főleg mert akut kétoldali dobozmániában szenved).
DSCF5559
Ha valaki nekiállna: hársfából a legjobb faragni. A szike legyen fémnyelű, erős fajta, mert az olcsó műanyagokkal nem érünk el értékelhető eredményt. Bár a fém is elég olcsó. Kell még hozzá kalapács, ferde véső (ez nem feltétlenül), csavarhúzó, ceruza, vonalzó, és türelem. Inkább haladjunk lassan, és vegyük ki csak többedszerre az éket, minthogy elrontsuk, mert javítani nem lehet. A kezünket se felejtsük a szike útjában, mert piros lesz a fa.
Ha kész, méhviasszal be kell dörzsölni jól egy puha kefével, minden zugba jusson, majd egy óra pihenés után puha és tiszta pamut ronggyal letöröljük a felesleget. Ezután már nem ragad. Festeni is lehet, de az nekem nem tetszik.
DSCF5560
Végül néhány saját készítésű próbafa farkasfoggal, sormintákkal, csillaggal és rozettával:
DSCF5568

Fekete macs

Az egércincogásnak befellegzett, mert elkészült végre Tom, a fekete macsek. De nyugalom, nem megy át az úton. Max. az út felett. És nem hoz balszerencsét. Csak ha belekötsz.
DSCF5478
Belekóstoltam ebbe az egészen hatékony időeltöltési formába is (mármint hogy egészen sok időt lehet vele elverni), és minden elismerésem azoknak, akik ilyen miniatűr csodákkal pepecselnek. Pláne az nem fér a fejembe, hogyan boldogulnak vele rövidkörmű, virsliujjú férfiemberek, mivel, gondolom, elsősorban ők rajonganak e sportért.
Lányomtól kaptam még júniusban a makettkészletet. A neki tetsző beszólásokra akkoriban piros pontokat osztott, amiket be lehetett váltani ajándékra, ha összegyűltek. Miután a fiúk megpumpolták egy legó versenyautóra, beszüntette sajna ezt a kellőképpen át nem gondolt szokását. Most már csak pacsit oszt.
Izibe neki is akartam veselkedni, azonban a doboz kinyitása után enyhén visszarettentem. Az nem úgy van ám. Hogy csak úgy neki, aztán estére kész. Kell hozzá előbb speciális ragasztó, aztán festékek és szerszámok. Egy komplett kis műhelyet kell berendezni. Azért hogyha arra szánnánk el magunkat, hogy családunk férfi- avagy fiútagjainak ilyesmit néznénk ki ajándékba (merthogy maga a doboz egész olcsó), alaposan fontoljuk meg előtte. Persze mániások számára ideális, és mi tagadás, én is ide tartozom. (Mert nem átvitt értelemben szerepel az oldalsó bemutatkozó szövegben a röpködés. Bár egyelőre kisgéppel tolom.)
DSCF5482
Emlékeztek bizonyára a Top Gun sztárjára (nem, nem Tom Cruise-ra gondolok), a Grumman F-14 Tomcat-re, ami még ma is a világ egyik legjobb elfogó vadászgépe. Ott szürkében vezette elő magát, ez pedig fekete, de nem babonából. A kaliforniai Point Mugu haditengerészeti légiállomás VX-4 (Evaluators) repülőszázadának festését viseli magán. A nyulas farokjelzés nem arra utal, hogy ijedősek lettek volna.
DSCF5481
Ennyi rakétázattal a popója alatt ki lenne az? Plusz a gépágyú az orra alatt.
Méretaránya 1:144, ami oda fajul, hogy mindössze 13 cm hosszú lett a valóságban 19 méteres gép. Jól kell célozni az ecsettel. 8 féle zománcfestéket vettem hozzá: fekete, antracit, fehér, világos szürke, alumínium, tűzpiros, fém, rozsda, és az ülésekhez olajzöld, amit csak sejteni lehet az üvegen benézve. A kéket elspóroltam, azt az egy pöttyöt akrilból kevertem ki a jobb szárny végére. A festés még hagyján, a matricázás csak az igazán kiakasztó: ki kell vágni az apró matricát, langyos vízben 20 másodpercig áztatni, aztán ecsettel és körömmel ráügyeskedni a helyére. Főleg, hogy előbb köt ki az ujjamon, mint a célban. Ahol végképp nem állt meg, dekupázsragasztóval segítettem rajta. A saját ragasztója oldja. Tapasztaltam.
DSCF5472
Az ilyen készletekben választani lehet a festések között is, ebből a VF-142 század világosszürke színesebb gépét is ki lehetett volna hozni. De nemcsak ebben kell dönteni, hanem közben is, hogy a futókat akarjuk-e látni, vagy behúzott állapotban legyenek. Én kiengedtem, hiszen ideje java részét a polcon állva fogja tölteni. Így picit bonyolultabb az elkészítés. A kerék nem forog, ám a szárny változtatható felületű, mint a nagyoknál. Ha nagyobb sebességet akar elérni, szárnyát hátranyilazza. Lassú repüléshez pedig előrehúzza, vagyis szélesebb lesz, mert így nagyobb felhajtóerőt termel. Ez akkor fontos igazán, amikor a tenger közepén készül leszállni a csöppnyi hajófedélzetre.
DSCF5478
Egyéb eszközök gyanánt kell hozzá:
– Szike, kivágni a műanyag keretből a részeket.
– Csipesz, ezzel vigyázni, az első apró műszerfal, amit próbáltam vele megfogni, kettétört, elpattant egy másik univerzumba, és vághattam ki egy számtáblácskából újra. Én ezentúl a körmeimet használtam, de akinek nincs…
– Csavarhúzó, kinyitni a festékeket.
– Reszelő sorjátlanítani, na ezt pont nem használtam, mert az erősebbik körömollóval tökéletesen sorjamentesen tudtam kivágni. Hja, a rutin meg az évek.
– Vékony és nagyon vékony ecset festeni, na meg a matricákat felbiggyeszteni.
– Kis tálka pl. befőttesüveg-tető, leáztatni a matricákat.
– Hurkapálca-darabok, megkeverni a festéket.
– Tálca, amin az egészet tároljuk, míg készül.
– Sodrófa, elmagyarázni, miért is nem szabad hozzányúlni, hiszen egy kivilágítatlan sodrófánál semmi sem tud nagyobb légifölényt biztosítani.
DSCF5457
Néhány adat azoknak, akiket érdekel:
Hossza 19,1 m, fesztávolság 19,55 m, hátranyilazva 11,65 m, magassága 4,88 m.
Fegyverzete: 20 mm-es gépágyú, AIM-7 Sparrow, AIM-9 Sidewinder és AIM-54 Phoenix rakéták.
Max. felszálló tömeg 31.945 kg, max. sebessége 2486 km/h, csúcsmagassága 18.290 m.
Először 1970. december 21-én mutatták be.
Hajtóműve 2 Pratt&Whitney TF30-P-414A gázturbinás sugárhajtómű, mindegyik 9.480 kg tolóerővel. Radarja képes egyidejűleg 24 célpontot követni.

Előző korábbi bejegyzések

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 99 követőhöz