Mosolyok

Hétvégén szemet szúrt a rozsdás antik vasaló, amit anyósoméktól rekviráltam. Ráférne némi glanc. Nekiestem smirglivel, ami valamennyire bevált a sima talpán, ám az oldala göröngyös öntvény, ott esélytelennek tűnt a művelet. A szálló rozsdaport közben a kisfiúk egy csokor geomag-mágnessel szedték össze, aztán kísérletileg bebizonyították, hogy a vasport nem lehet lemosni a mágnesről. Nem, szappannal sem.
A nagy csiszatoláshangra kidugta a fejét apukám is a garázsba.
– Nincs erre valami jobb módszer? – kérdeztem.
– Be szokták festeni.
– Festésről szó sem lehet.
Eltűnődött, aztán drótkefét szerelt a fúróba.
DSCF4304
A “kefeflex” remekül bevált. Perceken belül csili-vili lett a vasaló, most már boldog, a komód éke. Csak vigyázni kell, nem tanácsos arra állni, amerre kirepülhet egy drót a keféből, inkább billegjen a tárgy, maradjunk hátul. Kinyitni már nehezebb volt, összenőtt a történelem során. Óvatosan kifeszegettük, és a belseje is megtisztulhatott.
DSCF4310
Mosolygott a kedvenc muffinom is, de nem sokáig. Kenéz egyedül hármat betörölt belőle.
11081508_794461140636665_541633371900651983_n
Bármilyen böjtbe és fogyókúrába beilleszthető (amelyikbe meg véletlenül nem, ott súlyosabb kérdések merülnek fel), ezért épp aktuális, hogy közkinccsé tegyem a receptjét:
Almás-müzlis muffin
Kapcsoljuk be a sütőt, mert nagyon gyors az összeállítása.
Odaállítunk egy nagyobbacska gyerkőcöt, hogy 2 tojást 1,25 dl cukorral, elektromos habverővel 3-4 percig prünnyögtessen, míg kifehéredik. Akkor 1,25 dl olajat részletekben beledolgozunk, majd 2 dl tejfölt, és nem felejtjük ki a csipet sót sem.
Addig 2-3 almát mi magunk meghámozunk, 4 mm-es kockákra vágunk (nem kell pontosnak lenni). Kicsit hagyjuk a gyerekeket csenni belőle, szóval inkább 3 legyen.
Egy másik keverőtálba tesszük az almát, ráhalmozunk 3,125 dl lisztet, 2,5 dl gyümölcsös müzlit, a lisztbe keverünk először fél-fél kiskanál szódabikarbónát, sütőport és fahéjat, aztán az egészet összekeverheti egy kisebb gyerek, majd a tojásos massza is mehet bele.
10345803_794461197303326_1888614803263369774_n
12 nagyobb fajta muffin lesz belőle. Papírkapszlikat teszünk a tepsi lyukaiba, először 1-1 kanállal stabilizáljuk a kapszlikat, majd ráosztjuk az egész tésztát. Ha nincs papír otthon, olajozzuk ki a mélyedéseket nyugodtan.
11045412_794461163969996_4575225009283295040_n
Az előmelegített sütőben 180°C-on addig sütjük, míg mosolygós barna nem lesz, ez kb. 22 perc. Nem árt a muffinokhoz a sütőbe egy kis vizet tenni (egy kislábosban alulra).
DSCF4299
Szerda esténként pedig új technikával foglalkozom, ami csak nekem új, egyébként tradicionális. A Ligneumban szerveztek Fakopáncs tanfolyamot, ahol a hagyományos ékfaragást lehet megtanulni. Vésővel, kalapáccsal és főleg szikével. Most a sormintákat gyakoroljuk, ki gondolná, mi mindent ki lehet hozni négyzetekből! Ilyen lett az első mintafám, meg vagyok vele elégedve, később megmutatom a többit is. A legjobb rész az, amikor Béla bácsi kezébe veszi az ember alkotékját, nézi-nézi, vizsgálja, aztán felderül az arca, elmosolyintja magát, és azt mondja, hogy ez igen!
DSCF4306

Reklámok

Újabb szekrényhepiend

Megint nekiestem egy szekrény felújításának, mivel kész csoda, de használhatónak bizonyultak még a százéves kredenchez használt festékmaradékok.
DSCF4096
Ez a szekrény sem mai csirke, maga az élő történelemkönyv.
– Családfát kutatsz? – kérdezte Maja.
– Nem, szekrényfát.
A dédszüleimé volt, egy gyönyörű, “tornyos” szobabútor részeként. Eredeti festése az elbeszélések szerint faerezetes hatású volt. Aztán a történelem és a divat viharai közepette megfosztották minden díszétől, levágták a tornyokat és tarajokat, amikor jött a “kombinált szekrények” sötét kora. Átfestették egy fahéjra emlékeztető színű festékkel, ami a kontár módszer miatt örökre ragacsos maradt. Itt jegyezném meg, hogy olajos festékkel ne fessünk esős-ködös időben, mert az életben nem szárad meg. Vonatkozik ez a képekre is.

Nemsokára a nagyszüleimhez kerültek a bútorok. Az ágyat ők használták, ám a szekrény egyből a sufniba került. Szerszámok kerültek bele, az ajtó belső oldalára pedig pin-up lányok. A sokat próbált darab szüleimhez a 80-as években került, építkezés után, de az alsó fiók ott maradt a szerszámokkal tele. Ám legalább még tíz évet kellett várnia türelmesen a szekrénynek, míg elkészült a gardrób, amikor a ragacsos barna festéket lekaparták róla, fehér lett, és újra ruhákkal telhetett meg a bendője.
Amiért most kipécéztem, az az akuttá vált, kétoldali, súlyos tárolóhelyhiány volt. Ideje volt megszabadulni a már évek óta soha többé fel nem vett, köbméternyi “döglött kutyától” – ahogy a marketingesek mondják, vagyis a kinőtt/kihízott/ronda/kényelmetlen/kopott lomoktól.
DSCF4212
Először belül festettem át párszor fehérre. Miután idézni nem tanácsos, meglehetősen ingerült szavak kíséretében kidobáltam a szálkás széldeszkákat, amelyek csomagolópapírral leterítve polcokként szolgáltak. Hogy mi mást találtam benne, arra nem is szeretek visszagondolni. A belseje még az eredeti sötétbarna festést őrizte.
– Jé! Ebben fogasok vannak!
A fehér felfedte a rejtett formákat. Kiderült, hogy akasztós szekrény volt őkelme. Vágattam bele rendes polcokat, és szivecskés ráfokat is kapott. Kissé romantikusabb lett, mint a deszkákkal, ugye?
DSCF4199

Kívülről is lefestettem 3-3 réteggel ónémet stílusra hangolva, vajszín alappal, halványzöld díszítéssel, óarany csíkokkal. És mikor már teljesen kész lett, hm-hm, zavarni kezdett a sok repedés, ütődés, hiányosság. Olyannyira, hogy nem sikerült túllépnem rajtuk, pedig elég erősen szorítottam a fogam. Nehéz ügy együttélni egy maximalistával, pláne ha az ember saját maga az illető. Egyszerűbb volt telenyomni fatapasszal, mint próbálni elfogadni hepehupásan. A fatapasz használata végtelenül egyszerű: statulával felkenjük, estig megszárad, majd lesmirglizzük simára.
DSCF4200
Az új fogantyúkra kicsit várni kellett, és az idők során belefúrt más fogantyúhelyeket is kitapaszoltam. Ezután már csak a festés kijavítgatása volt hátra. Párom szeretett volna rá még olyan virágmintát is, mint amit a kredencre pingáltam, de ez azért csak egy gardróbszekény. És végre van hely a fonalaimnak, szortírozva az organza-, filc-, karácsonyi-, virágmintás- és egyéb anyagoknak, az ágyneműknek, no meg persze a ruháimnak.
DSCF4215

Az elhagyatott szekrény új élete

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kredenc. Egy fiatalasszony, Trezka számára készítette a hegykői asztalos, bizonyos Tischler bácsi. Nagy becsben tartották a kredencet, míves porcelánnal pakolták meg, fényesítették, időről időre le is festették. Telt-múlt az idő. Az asszonyról már csak a lánya mesélt néha a saját unokáinak. A kredenc felett is eljárt az idő, a festék megpattogzott rajta, kiment a divatból. Nem szívesen nézett már rá senki. Új bútor jött, a réginek mennie kellett. Még szerencsésnek is volt mondható, hiszen nem aprították fel gyújtósnak, hanem bekerült egy garázsba. Már nem porcelánt tartottak benne, hanem csavarkulcsokat, festéket, benzint, kalapácsot, alkatrészeket. Az oldalába szögeket vertek a fűrészeknek, drótoknak. Szomorúan teltek a kredenc napjai. Egyre rosszabb állapotba került. Már attól félt, végképp megszabadulnak tőle, mígnem egy szép napon felcsillant a remény…
Ez az én legújabb kredencem története, ami idestova száz éves. A dédanyámé volt, majd a nagymamámé, tőle apukám garázsába került. Meg akartam menteni, mert gyönyörű szerintem az arányaival, a faragványaival. Jó ideje nézegettem, hiszen nem egyszerű felújítási folyamat várt rá.
Apukámtól határozott szigorral elrekviráltam, kapott helyette egy modern acél polcot.
Először aranykezű asztalos unokatesóm csinált új polcokat és lábakat az elhasználódottak helyébe.
– Milyen láb legyen?
– Hát olyan fánkszerű.
Ebből kellett rájönnie, mit is szeretnék. Persze azért tökéletes lett.
A következő lépés volt talán a legnehezebb. Le kellett égetni és vakarni a rengeteg repedezett festékréteget. Volt már kék, zöld, barna is a néhai fehér alatt. Apukám segített ebben, a képen látható jobboldalt az alsó rész eredeti antikolt állapotában. (Mármint az idő antikolta meg.)
DSCN5864
Nekem még így is szimpatikus lett volna (persze egy alapos tisztítás és lakkozás után), de anyukám a gondolattól, hogy ilyen ócskaságot bevinnék a lakásba, mély kétségbeesésbe zuhant. A vakargatás után napokig tartó csiszatolás következett. A festés megkezdése már maga volt a megváltás.
DSCF0152
Alapozás kívül-belül, még hátul is, aztán krémszín. A garázst teljesen elfoglaltam, az utcabeliek gyakran meg-megálltak a nyitott ajtónál. Napokig ment ez a műsor is, egy réteg, száradás, forgatás, még egy réteg, stb.
DSCF0172
Az alapszínre jöhetett a minta. A többi bútorhoz illő ónémet festést kapott, az 1700-as évek stílusában, kopott-halványzöld csíkokat óarany kiemeléssel. Sokat lamentáltam, hogy a levélfaragásokat bezöldítsem-e, de talán nem lett volna jó. Maradtak hát krémek.
DSCF0263
Helyére állítás konyha-átrendezéssel:
DSCF0264
A felső ajtókba “Altdeutsch” nevezetű üveget vágattam, hogy stílusban maradjon. Ez amolyan régies hatású üvegfajta, mintha megfolyt volna, és buborékos néhol, kicsit lejjebb látható.
A zárfedő cimeket is sikerült szépen kiszabadítani a festék alól (érthetetlen, ki és milyen megfontolásból volt képes bekenni, de az ősökről vagy jót, vagy semmit). A kulcsokat persze rég megették a történelem viharai, majd szerezni kell helyettük, addig az “átmeneti megoldásokkal” nyílnak a zárak.
Az alsó ajtókat kipingáltam a hagyományos motívumok alapján. A lépcső tetején ülve a komódról másolgattam.
DSCF0323
Íme a mű:
DSCF0322
Férjem dicséretképpen azt mondta rá, hogy már majdnem hozzászokott. Férfiak!
Került bele csipke is persze a polcokra, annak a mintájáról majd máskor. Most úgyis kicsit elszaladtam a képmennyiséggel.
DSCF0325
Itt “finom utalásféleképpen” a legújabb szerzemény, az álmok vadrózsás tésztaszűrője is beugrott a képre. Látszik az üveg is egy kicsit.
DSCF0328
A szekrényfelújítással már egy kis ideje szinte elkészültem, csak a fiókok fogantyúit volt kilátástalan küzdelem beszerezni. Az nem úgy van, hogy az ember besétál a boltba, és egyszerűen olyat vesz, amilyen a pár éve készült konyhabútoron van. Most végre sikerült, igaz, borsos áron. De legalább felkerült az a pont az i-re.
A napjaink egyébként finoman telnek, szó szerint is: töménytelen bogyós gyümölcsöt igyekszünk magunkba tömni. Kenéznek viccelődött kicsit a mandulája, úgyhogy rengeteg diólevél- és útifűteát hörpölünk, mellé a fiúk falják a mézes fokhagymát.
DSCF0311
Ma délben learattam a tárkonyt is. Este megfürdette az eső, ma meleg volt, ideális a szedésre. A három ölnyi növényt az árnyékos és szellős kerti lakban fel is lógattam azonmód.
DSCF0329