Rajzok a könyv lapjain

Mikor kapok egy-egy aggódó üzenetet, hogy miért nincs egy ideje blogbejegyzés, az nagyon megható érzés. Meg egy kicsit lelkifurkás is, hogy most már szakítanom kell rá időt, akármennyire túl is csordul a sürgős-fontos teendők listája.
Rögtön megnyugtatnék mindenkit, aki olyan kedves volt, hogy gondolt rám, és ennek hangot is adott: nincs és nem volt idén semmi bajom az égvilágon, hacsak a gyakori hajtépést nem tekintjük annak, amikor épp elképzelni sem tudom, hogyan végzek időben a feladatokkal. Amiknek a nagy részét persze magamnak kerestem.
Hogy csak a legfőbbet említsem, beiratkoztam egyetemre, informatikusnak tanulok. Ezzel a húzással mindjárt búcsút is inthettem az amúgy sem túl bő szabadidőmnek. Általában olyan ijesztő képletek közé merülök munka után nyakig, amibe az Agymenők díszletei is belesápadnának.
A kreatív tevékenység attól még létszükséglet, hogy nincs rá idő. 36 nap van karácsonyig, nem várhat a díszgyártás sem. Összeállt az idei koncepció, ami most Zétény javaslata volt, de hogy milyen lesz a fa, az még titok. Majd nézzétek meg karácsony után itt. Addig csak annyit, nincs karácsony csillagok nélkül.
Amire pedig igazán büszke vagyok, hogy több könyv illusztrálására is felkértek. Egy új könyv borítóján olvasni a nevem olyan szívdobogtató érzés, amihez nem lehet hozzászokni. Az egyik most jött ki, friss-meleg Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék könyve. Kedves állatmesék a helyes viselkedésről. A szeptemberem erről szólt, 37 rajzot készítettem hozzá. Kedvencem a cica, aki eltörte az anyukája féltve őrzött üveggömbjét.
illusztráció Illemtudó mesék
illusztráció Illemtudó mesék
illusztráció Illemtudó mesék
illusztráció Illemtudó mesék
illusztráció Illemtudó mesék
illusztráció Illemtudó mesék
Scur Katalin: Közös élmények a konyhában című szakácskönyvéhez is készítettem néhány tollrajzot a fejezetekhez.
illusztráció Közös élmények a konyhában
illusztráció Közös élmények a konyhában
Kis visszatekintés, mert még nem mutattam itt: márciusban Szöllősi Ferenc Attila: Az időmanó című könyvét illusztráltam. Egy barlangász apa szenvedélyes meséje a gyermekeinkkel töltött idő fontosságáról.
illusztráció Az időmanó
illusztráció Az időmanó
illusztráció Az időmanó
Tóbiás manó a cseppkőbarlangban a hatalmas karórájával:
illusztráció Az időmanó
Ezután Lénárt Krisztina: Offline című, kamaszoknak írt könyve következett. A nagyobbakra szabott stílusban, kékesszürke-fekete rajzokkal tolmácsoltam Kutasi Kende kalandjait a Denevérvirág táborban.
illusztráció Offline
A főszereplőhöz volt kéznél otthon inspiráció, Kenéz fiam épp annyi idős, és hasonló pernahajder.
illusztráció Offline
A legrosszabb rémálmod, legalábbis Kendének: Klári néni a naplóval
illusztráció Offline
Itt mosolyog együtt a termés. A borítók mind-mind Farkas Milán segítségével lettek ilyen gyönyörűek, nagy köszönet illeti.
illusztráció Novák Natália
Kopogtat már az advent, boldog karácsonyi készülődést kívánok Nektek, és ha esetleg tanácstalanok lennétek, csak gondoljatok arra, a legjobb ajándék mindenki számára a könyv.

Reklámok

Elhavazva

karácsonyi képeslap
Ezzel a saját készítésű képeslappal kívánok minden kedves Olvasónak épp olyan boldog karácsonyt és új évet, ahogy a rajzon ez a hedonista Télapó érzi magát!
Ti is el vagytok havazva a készülődéssel? Nálunk egyelőre a “kezdetben vala a káosz” stádium uralkodik, és az a gyanúm, idén sem lesz a fa alatt az időkibővítő készülék, amit minden évben kérek. Szerencsére a képeslap ötlete már korábban megvolt, így viszonylag gyorsan elkészült. Idén “hógömböt” szerettem volna küldeni, azaz pontosabban hótéglalapot. Ehhez néhány krémsajt átlátszó tetejét eltettem, és azt ragasztottam a rajzok fölé, alatta egy kis kupac műhóval. A rajz saját, alapötlete az internetről van, de átrajzoltam, ahogy nekem tetszik. Amikor lent van a hó, Rudolf és társa a hóban gázolnak, ám amikor felrázzuk, előtűnik, hogy valójában magasan a táj fölött repülnek.
Karácsonyi képeslap

Napos mesék

Napos mesék – az elfogadás könyve

A karácsonyi ráhangolódás jegyében könyvbemutatón voltunk tegnap, a Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány szívhez szóló mesekönyvét mutattuk be Pesten. Egy éve írtak ki egy pályázatot, fogyatékkal élő hősökről szóló mesékre, és maguk sem remélték, hogy ilyen meseáradat zúdul rájuk. Azért ez vissza tudja adni az ember optimizmusát, hogy ilyen sokan érzik fontosnak az ügyet.
30 mese került be végül a kötetbe, köztük az enyém is, és jó néhány rajzom. A fenti képet is én követtem el, ami az előszóhoz került. Mindenki más, és mindenki kirekeszthető valamiért, sokszor nem is kell ahhoz fogyatékosság. Tapasztalhatjuk, hiszen melyikünket nem csúfolták még soha? A fogyatékkal élőknek pedig még sokkal nehezebb. A döntés a miénk, hogy meg akarjuk-e ismerni őket, vagy leragadunk a hiányosságoknál. Ami viszont minden gyerekben közös, hogy éppúgy szeretnének együtt játszani a többiekkel. Dobjuk hát nekik a labdát, és ismerjük meg őket!
Napos mesék könyvbemutató Novák Natália
A mesém címe: “Jössz, Klurp?”, egy tündérről szól, akinek az élete azonban nem egy tündérmese, mert ő szárny nélkül született. A többiek ezért lenézik, kinevetik, csúfolják, elhúzódnak tőle, mintha fertőzne. Végül mégis ő lesz a megmentő, de hogy hogyan, azt már olvassátok el a könyvben.
Hiányosság mindegyikünkben van. Kiben ez, kiben az. Szárnya például egyikünknek sincs. Viszont a testi hibáknál sokkal nagyobb baj az, ha valakiből hiányzik a bátorság és a szív. Talán azoknak a gyerekeknek, akik ezeket a meséket hallgatják, olvassák, helyén lesz a szívük.
Napos mesék Klurp
A három képet magam készítettem Klurp meséjéhez, és ezután az az öröm ért, hogy felkértek még több mese illusztrálására. Személyes kedvencem Parenyica, a háromlábú kisegér története, aki megtanítja, hogy a korlátok sokszor bennünk vannak, magunk zárjuk ki saját magunkat a játékból.
Napos mesék Parenyica
Parenyica írójával, Harka Sárával a szegedi bemutatón:
Napos mesék Harka Sára Novák Natália
Szerzői bemutatkozásomat itt olvashatjátok az alapítvány oldalán. Itt azt a kis zavarba ejtő történetet is elmesélem, hogy jutott el hozzám a pályázat híre.
Zétény fiamat is felkérték két mese illusztrációjára, miután a Csigamászban látták rajzait. Szegeden ismerkedett meg a Tarkabarka kisautó írójával, Gabikával, aki egy 12 éves látássérült fiú.
Napos mesék Tama Zétény Horváth Gábor
Zétény most már bánja, hogy ő nem írt mesét, ha már egyszer úgyis nyilatkoznia kell 🙂
Ő is buzgón ír, talán a téli szünetben befejezi Vardölápia című könyvét, amit 10-16 éveseknek szán. Már tűkön ülök, mert én illusztrálhatom, már a papírokat is beszereztem hozzá. Egyedi lesz, annyit elárulhatok, a többit egyelőre az északi mocsarak párája fedi.
Tama Zétény Napos mesék
Azt az éjszakai beszélgetést örökítette meg, amikor a csúfolt kisautó barátokra lel, akik támogatják, és kirángatják szomorúságából.
Tama Zétény illusztráció Napos mesék
Egy hónapja voltunk a könyv első bemutatóján Szegeden, akkor vehettük először kézbe. Azóta már kiolvastam, de ott még csupa rejtély volt úgy hallgatni a többi szerzőt, hogy sok mesét nem ismertem.
Napos mesék Novák Natália Tama Zétény
Tama Zétény Napos mesék
Novák Natália Napos mesék
A szegedi bemutató azért is emlékezetes marad, mert összekötöttük egy kis családi hétvégézéssel. Itt, a Tisza partján láttak először a gyerekek élő cigányzenét az étteremben. Zétény meg volt róla győződve, hogy ilyen nincs, csak legenda.
Szeged dóm
Köszönöm, hogy elolvastátok. Ajánlom karácsonyi ajándéknak, mert ez a könyv sokat tanít a szeretetről. Láttam már boltokban, és rendelhető itt is: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdM31U8Eel-32jFJCK80HD09am5jAqQinpEw1Z9h6kOeDx2sg/viewform
És természetesen szeretettel ajánlom a fa alá a Csigamászt is, ha még nincs, ami az odafigyelésről szól, a bennünket körülvevő világra és egymásra, nemcsak a szeretet ünnepén. Beszerezhető könyvesboltokban (ha nincs, kérjétek és megrendelik), vagy nálam személyesen, vagy a linken: http://katicakonyvmuhely.com/project/csigamasz-expediciok-hazafele/.

Keresztszemezgetés

A Praktika időről időre meglep azzal, hogy bemutat egy-egy alkotékomat innen, a blogról. A májusi számot kinyitva ez köszöntött:
faragott doboz
Nagy büszkeségem ez a faragott ládikó, bővebben itt vehetitek szemügyre. (Bár a fafaragás várat magára mostanában, mióta Maja kisajátította a faragós szikémet, mondván, hogy neki a modellépítéshez jobban szüksége van rá. Mert a gyerekek ilyenek, és ez így is van jól.)
Viszonzásul megmutatok valamit, amit a Praktika alapján készítettem, szinte teljes egészében.
keresztszemes írisz
Ez a keresztszemes kép régebben készült, szintén májusban. Ritkán esik meg, hogy minta után hímzek, de ezek az íriszek elvarázsoltak. Egyik kedvenc májusi virágom az írisz, nem hagyhattam ki a Csigamászból sem. Alig várom, hogy kinyíljanak ezerszínű pompás virágai. Tudtátok, hogy a szivárvány görög istennőjéről nevezték el? Hogy nőszirom hogyan lett belőle, volna egy tippem, a kardszerű levél és a kardos menyecskék párhuzama ugrik be elsőre. Nálatok nyílnak már az íriszek? Küldjetek róluk képet a facebook-oldalra.
Ha keresnétek a mintáját, legalább 10 évvel korábbra kell visszamenni. Vagy inkább több. Úgy emlékszem, 80 körüli szín kellett hozzá, amelynek bevallom, nagy része már be volt spájzolva. Kell is ennyi, hogy a finom árnyalatok játékát visszaadja a kép.
Az alkotás azért nem állhat meg. Múlt hétvégén Kenézzel jutalomtáboroztunk a Velencei-tónál. Meghívást kapott, és én is elkísérhettem, mivel megnyerte a nemzetiségi rajzversenyt, ezzel a képével:
nemzetiségi rajzverseny
Az alábbi karcképe ott készült. Ismerősök körében megmutattam, ki mit lát benne, és jobbnál jobb kreatív megfejtések születtek: volt felrobbanó fűrésztől, fűzős hátú báli ruhán át, naplementés tóban tükröződő hegyekig sok minden.
karckép
Nem árulnám el egyelőre a művész szándékát, mert tőletek is várom a további megfejtéseket.
Alumíniumlemezbe karcolták a vonalakat egy tollszerűen kialakított alkalmatossággal:
karcolás technika
A legjobb része a folyamatnak, amikor be kell maszatolni az egészet egy krémes fekete festékkel.
karckép készítése
Napokig nem jött le a kezéről, de legalább fogott. Viszont a festék nem kosz, ahogy azt megtanultam az egyetemi rajzórákon, úgyhogy legálisan lehetsz varacskos disznó. A felesleg letörlése után egy présben áttekerve az árkokban maradt festék kiadja a képet a papíron.
Most megyek füvet nyírni és megnézni az íriszeket, mert már nagyon vár a kert. Ilyenkor kint a legjobb horgolni, hímezni, rajzolni is. Szép májusi napokat és boldog alkotást kívánok Nektek!

Az idő nem mász, avagy a végső hajrá

dsc00319
Ezzel a (természetesen saját készítésű) képeslappal kívánok minden kedves Kunyhólátogatónak boldog karácsonyt és egy jobb új évet, és köszönöm, hogy eddig is velem tartottatok. Ez a csiga így legalább biztosan odaér mindenkihez. Igen, voltam annyira indokolatlanul elszánt, hogy idén is feladtam a lapokat. Persze nem a posta kritikájaképpen lett csigás, hanem most nálunk e mászlények körül forog az élet, nyilvánvaló okokból. (Ha nem nyilvánvaló, ajánlom például ezt az írást a Csigamászról.) Külön felhívnám a szíves figyelmet a csiga zoknijában meglapuló levél-szaloncukorra.
Nagy meglepetés is ért: a decemberi Praktikát fellapozva szembejött a borospoharas adventi “koszorúm”. Főleg azért lepődtem meg, mert nem is emlékeztem, hogy beküldtem. Nem mostanában történt, az biztos.
dsc00323
Ezt már korábban bemutattam, itt lehet megnézni a részleteket. Személyes kedvencem a kéménybe szorult Télapó. Szívmelengető: már külön mappát töltenek meg azok a Praktikák, amelyekben szerepelnek az alkotékaim.
Felüdülés kicsit olvasgatni, nézegetni most, a készülődés sűrűjében. Bejegyzést írni azért túlzásnak érzem, pláne hogy még vagy három napnyi munkát kellene egy napba bezsúfolni. Nálatok már csillog-villog minden? Az advent most nálam nem annyira a várakozásról szólt, ellenkezőleg, inkább nyomnám a satuféket. Ha bárki megkérdezi, mit szeretnék karácsonyra, gondolkodás nélkül vágom rá, hogy időkibővítő kézikészüléket. Legalább a díszek és az ajándékok túlnyomó része bevetésre kész, a gyerekek pedig azt mondták, ők nagyon jól tudnának piszkos házban is karácsonyozni. Már úgy érzem, én is.
Pörgés van, legalábbis sürgés meg forgás, csak a látszatja jön lassan. Írtam néhány cikket az Arlette magazinba is, szeretettel ajánlom karácsonyi gondolataimat “Fogd rá a nyuszira” címmel, ha nem is annyira cukormázas, mint ilyenkor illene. Ne ijedj meg a barbis képtől, ha végigolvasod, érteni fogod. Ajánlom a többi cikket is, a két ünnep között úgyis lesz idő kicsit magunkra is talán. Saját eddigi írásaim itt és itt, szívesen vennék visszajelzést róluk akár ott, akár itt kommentben. Visszatérek, sőt megígértem, hogy rendszeresen fogok jelentkezni.
Rákattantam kicsit a tanulásra is, kicsit túl az egészséges szinten. Lehet, hogy nem olyan ésszerű beiratkozni egyszerre hat kurzusra, de hát mind érdekelt. Van abban valami csodálatos és kihagyhatatlan, hogy a világ híres egyetemein tanulhat az ember a saját szobájából. Van közte nyelvi, számítógépes, matematikai és művészeti is. Most már csapkodom a kezeimet, nehogy beiratkozzak még valamire, mielőtt a meglévőket be nem fejezem. És tadaaam!: Magyarországról elsőként és eddig (úgy tudom) egyetlenként büszkélkedhetem az ausztráliai Newcastle Egyetem “Natural History Illustration” oklevelével. Ez egy természetrajzolós képzés, Csapody Vera munkássága a legjobb példa rá. Nagy hasznát veszem majd a következő Csigamász kötetek rajzolásánál. Alapvetése a rajztanulásban összecseng az én vesszőparipámmal: először tanulj meg tökéletesen rajzolni grafitceruzával, utána jöhetnek a színek, egyéb technikák. Addig semmi értelme (persze csak akkor, ha a valóság hű ábrázolása a cél). Záró mestermunkám ez a szintén grafittal készült zöld gyík volt, nemrég feltettem már oldalt, a galéria képei közé. Tetszik?
dsc00307-min
Tanulmányrajzok különböző természeti formákról:
dsc00291
Szarvas, bár nem rén, és még csak nem is piros az orra, izomzat-tanulmánnyal:
dsc00295-min
Elmerengtem kicsit a tavalyi tündérmesén, és közösen elolvastuk Kenézzel: álljon itt végül ünnepi ráhangolódásként a tündéres karácsonyfáról készült írás arról, hogy miért fontos hinni a csodában, akkor is, ha néha nem sikerül felülírni a szomorú dolgokat. Boldog Karácsonyt!

Elkezdődött

És most nem azzal jövök, hogy kezdődik az iskola. Valami sokkal jobb kezdődött el, aminek csak annyi köze van az iskolához, hogy a gyerekekért van. Illetve lesz. Mert most már tényleg úgy néz ki, meg tud valósulni.
Van egy nagy álmom, egy gyerekkönyv-sorozat, ami a gyerekekhez közel hozza a körülöttünk élő állatokat, növényeket, főleg a vadon élőket. Amelyek mellett akár naponta elsétálunk. Amolyan bogarászós könyv.
Most végre a Katica-Könyv-Műhely felkarolta, és már szerkesztik az első könyv kéziratát. Ebből egyelőre több részletet nem árulhatok el (szerződés általi irgumburgum miatt), de a borító egy részlete már nyilvános, persze nem végleges:
14192004_642106392624827_5823904014860051717_n
Remélem, azok is megkedvelik majd, akik nem annyira érdeklődnek a természet iránt, mert nem egy határozót kell elképzelni, hanem inkább meséskönyvet, tele érdekességekkel. Leírhatatlan érzés volt olvasni a Kiadó első beharangozóját, bevallom, igencsak elszorult a torkom:
“Egy izgalmas könyv munkájába vágtunk bele a napokban. A könyv érdekessége és egyedisége több mindent foglal magába. Először is a szerzőt, ill. szerző párost. Novák Natália és Tama Zétény, anya és fia írták a több fejezetből álló kötetet, akik egyben a könyv illusztrátorai is. Igazi tudományos, ismeretterjesztő és egyben mesekönyszerű is, rengetek rajzzal, melyben benne van egy felnőtt precíz technikája, valamint az élénk gyermekfantázia, mely nem csak a színekben, hanem a történetekben is visszatükröződik. Kiváncsi felfedezőknek és igazi kalandoroknak való nemtől és kortól függetlenül, mivel két generáció világlátása olvad össze észrevétlenül. És miről is szól? Hamarosan ezt is megtudjátok!”
Ugye? Szurkoljatok! Teljesen be vagyok sózva. Akit érdekel az ilyesmi, létrehoztam egy Facebook-csoportot is Csigamász néven, oda feltölthettek ‘gyerekkel a természetben’ témában fotókat, és segítséget is kaphattok abban, hogy mit láttatok. Részletek és tudnivalók a csoportleírásban.
Szóval egy új történet kezdődik, egy misszió, és nagy munka is ezzel együtt. A kreatívkodás is e körül forog most többnyire, szerkesztési egyeztetések és a további részek írása, rajzolása.
Viszont nem bírtam ki, egy horgolós projektbe is belefogtam. Amolyan csakazértis alapon, mert nyári cucc lesz belőle. Kis fájdalomcsillapítás így szeptemberben. Tegnap utoljára kint töltöttük a délutánt a strandon, ott kezdtem bele. Annyit róla, hogy egy strandos társasjátékot készítek horgolt nyári takaróként. A játékot Zétény tervezte, neve “Strandevú” – stipistopi, erre most semmit nem adott ki a Google, szóval kopirájt. Részletek majd ha elkészül, talán jövő nyárra, amikor újra aktuális lesz 🙂 Most néhány fotó a kezdetekről:
14224772_1084460934970016_6494762525910911728_n
14233229_1084461071636669_6332908511396971909_n
Még a törülközőn is társasoznak, ha más nincs.
13879439_1083660281716748_665227915430588061_n
Este kicsit még folytattam:
DSC00532

Hajózni márpedig szükséges!

DSC00473
– Á, ez nem lehet a befejező rész! – próbált Zétény kapaszkodni az utolsó reményt adó szalmaszálba. – Hiszen még nem értek haza, és különben is, a beszélgetés kellős közepén maradt abba!
Ő vetette rá magát először a könyvhéten beszerzett és dedikáltatott Rumini kapitányra. Miután én is elolvastam, próbáltam győzködni, de talán még most sem fogadja el, hogy vége. Megértem. Feltétlen Rumini-rajongók vagyunk ugyanis, a fiúk nagyjából ezen nőttek fel. Kicsi korukban még esti meseként olvastam fel nekik az első könyveket. Szobájuk is hajókabin-stílusú, a fenti kerek hajóablak-festményt és a horgolt Ruminit korábban csináltam nekik, van is róla egy korábbi poszt. Most viszont egy olyat, de olyat kaptak, amitől még maga Kopjás Áron is belefeketedne a sárga irigységbe (vagy belezöldülne, lilulna, stb. 🙂 )!
DSC00471
Az összes kaland helyszínét összedolgozva felvittem egy nagy térképre, a régi megsárgult pergamenek stílusában. Ez lett a fiúszoba éke.
– Ide lesz, hozzánk? – csodálkozott Zétény, mikor fellógattam a falukra. – Ebben te biztos vagy?
Kenéz persze egy pillanatig sem aggódott a térkép testi épsége miatt, ő nem az az aggódós típus.
DSC00467
Jó volt közben visszaemlékezni az egyes történetekre. Néhány könyvet újra átolvastam. Egérországról csak az egérvárosi rész szerepel a hetedik könyv elején, ezért azt és még pár szigetet nekem kellett formába önteni. A széleket elkezdtem megpirózni, de nem éreztem egészen biztonságban a már félig kész munkát, úgyhogy felhagytam a veszélyes művelettel, és inkább kézzel végigtépkedtem, majd sötétbarna festékkel megszélezgettem. Teljesen égetett hatása lett.
DSCN0020
A feliratokat a “Parchment” betűtípus alapján rajzoltam meg, ami maga is pergament jelent. (Igen, néhol nehéz kivenni, de itt mindenki tudja, mi áll az adott helyen, és senki sem erről tanul olvasni.) El lehet képzelni, hány délután tartott! Nem szeretnék egy kódexrajzoló szerzetes bőrében lenni. Bár persze még sokkal inkább, mint a bociéban, akinek a bőréből a pergamen készült (merthogy mindennapi relativitáselméletünket add meg nekünk ma).
Itt persze nem borjúbőr az alap. A sima pasztellpapírt magam barnítottam foltosra a hangulat kedvéért. Iránytű is kellett:
DSC00469
Az utolsó könyv helyszínével lett teljes a térkép. Itt kicsit szívinfarktust is kaptam, mert a Rumini a fényvizeken-t újraolvasva egyszer csak azt látom, hogy Rozit két hétig vitték a baglyok délnyugatra… Hogy mi? Én meg már elkezdtem rajzolni a Kartács-tengert DÉLKELETRE! Most mi lesz, most mi lesz? Aztán kiderült, hogy az utolsó könyv ugyanezt délkeletre írja. Hohó, rajtacsípős vigyor! De persze ez cseppet sem von le a történet tökéletességéből! Talán pont egy olyan belerejtett apróság, amit csak az vesz észre, aki igazán figyel. Navigare necesse est – mondja a művelt kormányos. Jó szelet, nyugodt vizeket, és ne feledjétek, nem biztos, hogy kísértetek járnak, pláne ha erősen fogy a rágcsa!
DSCN0024

Al(átét)világ

Családunk lányabbik fele, vagyis Maja meg én is elkészítettük végre a saját tányéralátéteinket. A fiúké, hihetetlen, de november óta töretlenül állja a sarat, szóval láthatólag megvan a becsülete. A módszer felelevenítésképp: A/3-as rajz, fényes laminálással bevonva.
Az enyémhez egy tavalyi pályázatra készített rajzot használtam fel a lápi trottyról. A többi anyagot itt találjátok.
DSCF6396
Most végre volt egy kis ideje Majának is a kreatív hobbikodásra (mámeginnemtanulsz, grrrrr). Na, nem mintha az építészeti gyakorlatok nem lennének csurig töltve kreatív feladatokkal, de a saját agymenés mégis más, ugyebár. Belefogott legújabb – asszem harmadik – könyvébe, amit mindjárt térképrajzolással kezdett, hogy az olvasó, meg legfőképp az író képben legyen a kalandok helyszíneiről. Milyen elsőrendű motiváció és fantáziapiszkáló is minden étkezéskor az orrunk előtt látni a cselekményünk alapját!
DSCF6397
Ínycsiklandozás gyanánt Maja átküldött nekünk egy előzetes részletet az armandriai balhéból. Ha netán valamely kiadó bennfentesének ínyét is megcsiklandozná, ne fogja vissza magát! A story egyébként, mint mindig, übertitkos, amíg az egész nincs készen megírva, Maja nem hajlandó elmesélni. Ennyi jut belőle, ezzel kell addig beérni. Annyit sikerült megtudnom, hogy nem éppen a Földön játszódik. Lássuk a részletet, azaz mindjárt kettőt:

“Mégnemtudomhányadik fejezet: Aki egyszer farkast kiált

A távolból vonyítást fújt a szél. A lovak egy csapásra megvadultak, és még kettőt sem pisloghattunk, míg ficánkolásukkal a hevenyészett csomót tönkretették, aztán már túl is voltak hetedhét határon.
– Ne-ne-ne-ne, csak ezt ne! – szorította a tenyerét Cas a homlokára. Még nem láttam ennyire beparázva, mióta meg akarták mérgezni. Le mertem volna fogadni, hogy azért, mert volt némi sejtése arról, milyen képződményhez tartozik a vonyítás.
– Mi az? – kérdeztem, miközben ő karon ragadott, és elkezdett húzta magával arrafelé, amerre a lovaink is elszeleltek. – Kérlek mondd, hogy nem megint valami szörnyeteg tart éppen felénk!
– Utálod, ha hazudok neked, igaz? – siettetett egyre jobban, már szinte rohantunk. Körülöttünk meg egyre jobban sötétedett, már a fák törzsét is egyre kevésbé láttam. – A véreb volt.
– Véreb? Csak egy kutya, minek parázol annyira?
– Nem csak egy véreb, hanem a véreb. Az alvilág istenének ölebe. Ha megérezte a szagunk…
– Ó, te jóságos, hány lényt rejt még ez az ország? – morogtam magamban. Armandria flórája és faunája kezdett már nagyon az agyamra menni. Mintha valaki szántszándékkal gyűjtötte volna össze a legkiakasztóbb és leghalálosabb nyavalyákat, és egy helyre pakolta volna. Mint Ausztrália a mi világunkban. – És milyen ez a véreb?
– Leginkább? Nagy, szőrös, és meg akar enni.
– Ez igazán csodás!
Egyszerűen mesés. Szóval akkor nagy valószínűséggel egy pokolfajzat van a nyomunkban. Egy újabb boldog nap.
(…)
Cas háta a falnak szorult, és az egy szál kardjával a kezében nézett szó szerinti farkasszemet a vérebbel. Az meg nagyokat morgott rá, egyre közelebb körözött hozzá.
Aztán egyetlen hangos üvöltéssel lódult neki, hogy megrohamozza Armandria megbukott királyát.
– Rossz kutya! – kiáltottam, épp mielőtt elérte volna. Leugrottam a fáról, farkaskoma mögött landoltam.
Legnagyobb meglepetésemre a véreb megtorpant. Aztán felém fordult, és olyan igazi kiskutyaszemeket vágott.
– Ül! – parancsoltam rá, látványra szigorúan, de közben belül majdnem elájultam. Hogyan juthatott ez a manőver az eszembe?
A véreb nem ült le, hanem hozzám ügetett, határozottan nyugodtabban. Elém érve huppant a hátsójára, majd megszaglászta a kezem. Vagy hallucináltam, vagy tényleg csóválta a farkát.
Kevésen múlott, hogy nem ájultam el ott helyben.”

Puding, csücsök és trotty

Sűrűre sikerült a május, megállt benne a kanál. Azért küzdöttem, hogy az orrom a víz (leves) fölött tartsam, a blogolás kissé háttérbe szorult. A kreatív tevékenység azért nem, pl. egy gyerekkönyv-illusztrátori pályázatban is elmerültem egy hétre. Eszemben sem volt különben ilyen pályázatokban részt venni, csakhogy vesztemre beleolvastam a műbe, és megragadott a stílusa.
…És hát nyilván rengeteg pályamű érkezett, és sajnálattal értesítjük, stb., de itt azért megmutatom, hátha a kunyhólátogatóknak örömet szerez, és főleg mert élveztem, amíg rajzoltam. (A szkennerem valamiért megeszi a sárgát, úgyhogy azt gondoljátok hozzá.)
A címoldal:
borító
A történetről annyit lehet tudni, hogy a tortakirály lányát, Mignont elrabolja a gonosz Vérpuding. A sütik ki akarják szabadítani, de végül a kiflicsücsök lesz a hős megmentő. Ehhez rajzoltam meg sütiország főterét, a kövezet igazi barnacukorral felszórva, cukorpálca oszlopokkal, tortapapír kerettel. A fegyverek sütis villák, ahogy dukál. A főhőshöz modellt állt csücsök még mindig megvan, nem volt szívem kidobni.
Két kiválasztott művet kellett még illusztrálni. A lápi trotty tervét a Szigetköz és a Hanság, Hany Istók ihlette.
lápi trotty
Természetrajzi leíráshoz illően természethű ábrázolással. A repülő madár csőrébe Zétény rendelt gilisztát. Felfedezhető a képen Hóbi macsek is, legalábbis a füle hátulja, amint becserkészi a zsombékon elmélkedő trottyot. (De nyugi, utálja a vizet, így ezúttal megússza a trotty. Mert ő viszont tud úszni.)
éjjeli utazás
A másik mű azért illik hozzám, mert kicsit bogaras. Meg tücskös, meg pockos. No igen, egy kis elemzés, hogy mire is gondolhatott a költő. Nekem az éjjeli utazásról az ugrott be, hogy biztosan vonattal ment Olaszországba a tengerhez, és ezt örökíthette meg. Hegyekkel, viadukttal, alagúttal, mocskos ablaküveggel.
Na, ennyit erről, aki illusztrátort keres, ne tartsa vissza magát. Horgolni tegnap jutott időm ezer év óta, egy nyári topon dolgoztam. Be is fejeztem volna, ha el nem fogy a gazpimasz fonal pont az utolsó csücsök előtt. Ha a fonal kitartott volna, az én posztom is tovább tartott volna. Puszi, jó éjszakát!