Monyákos Tuba

DSCF5742
E nehéz időkben, amikor egy hónapja a karácsony folyik a csapból, és mire kinyíltak az első ablakok az adventi naptárakon, már intenzív gyomortáji ellenkezést vagyunk kénytelenek mind nagyobb erőkkel visszanyelni, lázadásképpen egy olyan bejegyzéshez fogok most hozzá, aminek az égvilágon semmi köze a karácsonyhoz. (Akinek ez sérti a vallásos vagy akármilyen meggyőződését, az engem abszolút nem érdekel. Én szóltam.)
Főkedvenc regényhősömet formáztam meg azon apropóból, hogy végre volt egy szusszanatnyi időm kiolvasni Böszörményi Gyula (főkedvenc íróm) trilógiájának befejező kötetét, amely a Lidérc Árvák Fészkének réme, a földalatti csatornarendszer igazságosztója, a Lidércvihánc Gerillák kiagyalója, és vénségére az Igencsak Gondverte Álomlények Zártosztályi Óvhelyének bölcs igázgatója, Monyákos Tuba élettörténetét követi végig, aki közönséges pipamocsoklidércként bújt ki a boszorkány tojásából, majd a kalandok során dohánylidérccé nemesült. Azért a huncutság nem párolgott ki belőle.
Szerencsére az idő egyáltalán nem decemberi, így a szabadban tudott pózolni a fotózáson.
DSCF5746
Elkél a lidérc a háznál. Nem kobold, és nem házimanó, színtiszta magyar varázslény a legősibb hagyományokkal. Ahol megbecsülik, nem romlik el, nem törik össze, nem dugul el, nem tűnik el, és nem robban fel semmi. Akkor legszívesebben csak ül, és a kalandjait meséli. Pláne mert nálunk még füstölőeszköz sem található, amivel “véletlenül” valami csíny eszelődne ki.
Itt pedig felállt a kedvetekért, hogy megmutassa teljes pompájában a dohányleveles kabátját.
DSCF5738
Amigurumi technikával horgoltam, először a testét és a bocskorát. Az álla csúcsos lett, orra pedig szív alakú. Végtagjaiban műanyaggal bevont drót, hogy jobban tudjon gesztikulálni a meséhez. Nadrágkorca hullámosságát ‘rp, 2 lsz’ sor adja.
DSCF5672
Kabátja levethető, egy olívazöld rácsos alapot készítettem, ahhoz rögzítettem az egyenként készült leveleket, az olívazöldön kívül mustársárga, zsemleszín, smaragd, kivi, neonzöld, fahéj, iszapszürke és sötétzöld (csak a fotón kékes) színű Catania fonalakból. Karimás kalpagja mustársárga, kisebb levelek díszítik. Íme hátulról:
DSCF5745
A nagy levelek mintája:
Kezdőkör: 4 láncszem.
1. kör: 3 lsz, 5 egyrh, 3 lsz, 5 egyrh, 3 lsz.
2. kör: 4 rp a 3 lsz-be, 4 rp a pálcákba, utolsóba félpálca (egyet ráhajtva egyszerre áthúzzuk), az ívbe 2 félp, 3 lsz, 2 félp, félp a pálcába, 4 rp, 4rp az ívbe.
Végül bocskorának fűzője, huncut szeme és csibészesen félrehúzott szája került fel.
Jólesik egy kis napozás a lidércnek is, élvezzük ki, amíg megtehetjük.
DSCF5744

Reklámok

Órarugógerincű Felpattanó

Múlt szombaton megtaláltam végre az igazit. A veterán autó-motor találkozón. Három sor régi alkatrészt vizslattam végig, mikor egyszer csak szembejött a tökéletes rugó. 8 cm magas, 2,5 cm átmérőjű. És mosolygott. Tudta már ő is, hogy mi fog történni. Megtestesült általa Gombóc Artúr kedves barátja, Órarugógerincű Felpattanó maga, a hírhedt, a kukák borogatója, a verebek fenéken billentője, a cukrászinasok réme, akit a csokifüggő jómadár juttatott egy igen magas pozícióba (az óratoronyba).
DSCF2311
Fejéhez amigurumi technikával horgoltam egy 4,5 cm átmérőjű gömböt, rá egy tekintélyes heftákot. Gömb csak rövidpálcákból 2,0-es tűvel: 1. kör 6 rp, 2. kör 2-2, 3. kör 1-2-1-2, 4. kör 1-1-2, 5. kör 1-1-1-1-2, 6. kör 1-1-1-1-1-2, 7. kör 1-1-1-1-1-1-1-2, 8. körtől 5 kör sima, bővítés nélkül, majd tükörképszerűen szűkítés. Az orrnál már a 2. körben csak 1-2, hogy kisebb legyen.
Lila nyakkendőjéhez 35 láncszemre 35 rövidpálcát horgoltam, itt hozzákapcsoltam a fejhez, és rövidpálcákkal a rugót a fejjel C alakban összehorgoltam, majd elöl újra 35 lsz, vissza 35 rp.
Haja kiszolgált, kertben fakult piros kötöződrót, szeme gyöngy. Maja szerint vérbeli rocker csávó, ujjra húzva remekül tud headbang-elni (rázni a fejét).
DSCF2312
Ha lassan is, de gyűlnek Pom Pom barátai. Kozi pedig – kinek színe pont olyan, akár a frissen csapolt Kozel sör habja, innen a neve – játssza mostanában a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél szerepét, és ezt legtöbbször a virág bánja…
DSCF2317

Kökszi

Tatatataaaaaaaaaaaam!
DSCF0284
Elkészült a Kökénykunyhó kabalafigurája, azaz arculati megtestesítője, Kökszi baba. Azért sem írom x-szel, mert nem érdekel, hogy menő-e (avagy manó).
A kökényhez illő színvilágban tobzódik őkelme, haja és harisnyája sárga-lila melírozott fonal, blúza és szandálja kökénykék (recece), szoknyája különböző bíborlilák.
Néki – azon túl, hogy cuki – még feladata is van: a hasa levendulazsákocskát rejt. Szép álmokat hoz, vagy molyok ellen is beültethető a szekrénybe. Nemsokára virágzik a levedula, ideje átgondolni, mibe pakoljuk el a megszárított virágokat. A megszokott zsákokon túl valami eredetibbet szerettem volna kitalálni. Az divatos amigurumi figurák bármelyike alkalmas lehet erre a célra, ha nem tömjük ki, hanem nyitható testet tervezünk nekik. Nehezen elalvó gyermeknek ideális alvójáték lesz belőle, de a náthát és más nyavalyákat is kiválóan elűzi, mert illóolajával fertőtleníti a levegőt. Fejfájós hölgyeknek is csodaszer, de csak a valódi fejfájás ellen használ 😉
Itt a szoknya alatt nem zártam össze a testet, hanem fél kört láncszemsorral helyettesítettem, majd ezen horgoltam tovább. Végül varrtam rá egy kis patentot. A saját készítésű zsákot ezen a nyíláson bújtattam be:
DSCF0235
Mérete 24 cm.
Haj: a fejtetőn félgömb rp-kel, a frufru 3-3 láncszemsor, oldalt a 3-3 lokni különböző hosszakban láncszemsor (hogy ne kelljen számolgatni), ezen visszafelé minden lsz-be 3 egyrh. Így laza loknikat kapunk, göndörebb lesz 4 egyrh-val, ízlés szerint.
Szeme egy nagyobb lila gyöngy köré öltött pici antracitok. A szandált nem utólag horgoltam rá, hanem a harisnyát folytatva, az zárja a lábvéget.
Szoknyájáról férjemnek egy fodros vörös salátalevél jutott eszébe. Mintája: halványlilával rp-kel körbehorgoltam a derekát, 2. sor: 1-2-1-2 egyrh a rp-kbe, 3.sor: 1-1-2 egyrh, 4. sor: középlilával mindegyikbe 2 egyrh, 5.sor: mindegyikbe 1 egyrh, 6. sor: padlizsánnal 5 lsz, rp mindegyikbe.
Hajába még került egy padlizsán virágszerű masni.

Nel blu dipinto di blu

Azt tartották a régiek, hogy az élet nagy dolgai a hajózás meg a repülés. A repülés különösen képes beszippantani az embert (no meg az ember leányát), és persze az ehhez épített szerkezetek lényegesen kényelmesebbek, mint a söprű nyele. A bejegyzés második részében kis beszámolót olvashattok arról, hogy vezetett repcsit a család a hétvégén.
Egy kreatív ember igyekszik egyéb rögeszméit is bevonni az alkotásba, így repüléshez illő ékszerkészletet is gyártottam, íme:
DSCF0155
Az ír csipkéről szóló sorozathoz is kapcsolódik egy picit, ugyanis a kunkorokat ír metódus szerint készítettem. Szegélyekhez gyakori elem, hogy ilyen kunkoros indákat horgolnak.
Először az apró Boeinget készítettem el amigurumi technikával. A szárnyak alatt még kis hajtóművek is vannak. Ekkor gondoltam arra, hogy milyen jól mutatna medálnak. Volt egy zacskó kék üveggyöngyöm változatos árnyalatokban és formákban, ezek szimbolizálják az ég kékjét. Előre felfűztem az egész zacskót a fonalra, és a repcsitől indulva behorgoltam őket, köztük 2-2 láncszemet hagyva. Mikor a megfelelő méretet elértem (átfért a fejem), rögzítettem a repcsi szárnyán, és visszafelé egy kettéhajtott töltőfonalon elkészítettem a kunkort, ami pedig a kondenzcsíkot jelképezi. Igen, valaki nagyon durván műrepült szegény kis utasszállítóval.
A módszer: a töltőfonalra rövidpálcákat horgolunk egymás után. Amikor elérünk egy bizonyos hosszt, visszahajtjuk, hogy a töltő felülről kerüljön a már kész szakaszra, ott hamispálcával hátul rögzítjük, és haladunk tovább. Lehet számolni a szemeket, akkor egyenletesebb lesz. Én itt 25-öt használtam, de függ a fonalvastagságtól, meg hogy mit szeretnénk látni.
A maradék gyöngyből karkötő lett, azok nem kaptak kondenzcsíkot.
A repüléssel vigyázni kell, mert menthetetlenül beszippantja az embert. De legalább nem kell ahhoz milliomosnak lenni, hogy ilyesmivel szórakozzunk. Hétvégén volt a szülinapom, amire a legnagyobb ajándékként azt kaptam, hogy az egész család vezethetett egy Boeing 737-est, persze szimulátorban. Mosonmagyaróváron van ilyen lehetőség a Futurajetben, elérhetőség itt.
Először útvonalat repültünk, ahogy azt kell, dokumentációval, valós időjárásban. Nem egy egyszerű terepet sikerült választani: Bécsből Innsbruckba tartottunk. Maja szállt fel. Eddig még csak lenéző mosollyal kezelte a többiek őrületét, de most ő is rákattant.
2013-05-11-319
Fél óra után Kenéz vette át. Bármiféle gátlás nélkül kapta el a szarvkormányt, igaz, ő már vagy 200 gépet összetört itthon a Google Earth-ön. A képen látható, hogy birkózik a domborzati radarral.
DSC_5663
Végül nem kenődtünk fel a hegyekre, és sikeresen landolt. Zétény mester Nizzában tett egy szabad kört a tengerparton.
DSC_5665
Ezután a kapitány Dubait ajánlotta, ami pár napja készült el. Jómagam kormányzásával néztük meg felülről a várost, naplementében.
DSC_5667
Nem, nem vittem el a Burj Khalifa tornyát, ami a világ legmagasabb épülete, 2625 láb (828 m).
DSC_5671
DSC_5672
Megnéztük a vitorlás alakú házat, a pálmaszigetet, mesés volt.
DSC_5676
Végül a maradék időben az Új-Zéland mániás fiúk tehettek egy kört Auckland fölött.
Hatalmas élmény, érdemes kipróbálni a sok más játék és kísérlet mellett, amit a Futura ház kínál. Tériszonyban nem szenvedőknek ott a tükörszoba:
DSC_5682

May the 4th be with you

DSCF0117
Esmét piros betűs ünnepre virradtunk! A ballagást leszámítva. Ma van a Star Wars nemzet- és csillagközi világnapja ugyanis. (Angolul kevésbé árnyalt kedves olvasóim kedvéért: az eredeti “Az erő legyen veled!”, azaz “May the force be with you” kiejtése kísértetiesen hasonlít arra, mintha a május negyedikét emlegetnénk.) A suliban ez nagy őrület mostanság, úgyhogy tegnap csináltam a fiúknak egy Yoda mestert ezen alkalomból. Ma reggel, azaz hajnalban, mikor a menetrend szerinti fél ötös pitypalatt felpitypalattyolt, levonultam a konyhába, és befejeztem a hátralevő lábat, karmot, köpenyt, fénykardot. A fiúknak nagyon tetszik (bár próbálnák meg, hogy nem…).
A már jól ismert és egyre népszerűbb amigurumi technikával horgoltam. Keze-lába drótozott, így hajlítható, a fénykard közepén is egy drót húzódik. A készítés idejének nagy részét a fej szobrászkodása tette ki. A ráncokat, szemet, orrot, szájat ráhímeztem. A vastag szemöldökránchoz két horgolt sort összevarrtam. Tud szigorúan nézni, mint most, ha harcol, de ha benyomjuk a szájszögleteit, mintha mosolyogna.

Csokifüggők példaképe

DSCN5674
Mit szeret Gombóc Artúr a világon a legjobban?
“A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”
Vagyunk így még egynéhányan. A szó szerint “nagy” példaképet meghorgoltam a tavasz közeledtének örömére. Emlékeztek még, mi történt őkelmével tavasszal? Akkorra ért Afrikába a teherhajón csokisbőröndje társaságában, mikor a többi madár már visszafelé indult. Merthogy az állandó fogyókúra dacára nem bírta el sem a teherautó, sem a vonat, sem a repülő, és a hajóskapitánynak is kinőtt útközben a szakálla. Később megjött a jobbik esze, és inkább lemondott költözőmadár mivoltáról, csak hogy a csokiról ne kelljen lemondania.
Az amigurumi technikát vettem itt elő megint (leírás a Ruminis posztban), ahol csak rövidpálcák használatával szoborjuk meg a kívánt kitömni való figurát. Világoskék Catania fonallal kezdtem a csőrrel, majd az arccal. A szeme gyöngyből került. Az arc 3 sora köré csatlakoztattam a Brazilia Color kék melírozott fonalat, amit mintha csak Gombóc Artúr tarka tollazatához találtak volna ki. A világos és sötétkék, lila, olajzöld és sötétzöld szőrös fonal csodásan idézi meg Sajdik Ferenc rajzát. A fejtetőt a tekintélyes kerek has követte. Az apró lábak végén újra világoskék jött a lábfejnek, ebbe körben drótot tettem, hogy be lehessen görbíteni felül és a sarkantyút is. A szárnyak belseje világoskék, kívül tarka szőrös, illetve tollas. Csak a fejet és hasat tömtem ki, a lábat és a szárnyat nem kell.
Artúrnak a feje búbján kócos hajszerű bóbita van, ezt királykék Catania fonallal húztam bele, ilyen került a szárnyak végére, néhány láncszemsorból álló ív kíséretében, és hátra faroktollaknak is.
Csokisbőröndjének alapja egyszerű vécépapírguriga. Kivágtam egy kb. gyufásdoboznyi méretet, meghajtottam, összeragasztottam. Sötétbarnára lefestettem, majd rézszínű üvegkontúrral nyomkodtam rá a bőrszerű effektet. Füle műanyaggal bevont drót, sarkain aranykontúr ciráda. Ettől soha nem válna meg, mert hát azért valamit enni is kell.
És soha ne feledjük: a csokoládé egészséges. Nem a csokoládé hízlal, hanem a bűntudat!

Aki élvezi a hideget

DSCN5294
A sapka és sál csupán polgárpukkasztás, huncut hóemberünk valójában nagyon boldog ebben a zimankóban. Le nem hervadna szájáról a kincstári mosoly.
Ezt a bonbonier-hóembert is amigurumi technikával készítettem (leírását lásd a Ruminis posztban).
Csak piros és fehér vastag fonalat használtam hozzá. A feje egy 6 cm átmérőjű gömb, a teste nagyobb, kb. 8 cm. Karjai 7 cm hosszú, átlagosan 2,5 cm, változó átmérőjű hurkák. A kalap fodros karimájánál intenzíven kell szaporítani. A sál 5 egyráhajtásos pálca sorokból áll (+ magasítás 3 lsz).
A finomabb díszítéseket 10-es horgolófonalból állítottam össze: répaorra kúpját és kalapjára két cakkos szélű magyallevelet.
Cukortartóját három ponton rögzítettem hozzá, két kezéhez és egy helyen a hasához. Ennek átmérője 10 cm, oldala 3 sávban áttört, a középső ilyen sorba fehér kötőt fűztem.
Kitűnően szolgál az ünnepi asztalon vagy az ablakpárkányon szaloncukorkínálóként. Karácsonyig még simán elkészül, de ha esetleg mégsem, nem kell aggódni, januárban is aktuális lesz.
Részletes leírás:
Fejhez gyűrűbe 6 rp, 2-3. sor: minden rp-be 2 rp, így 24 rp lesz. 4. sor: 1-2 rp. 5. sor: 1-1-2 rp, 48-nak kell lennie. 6. sor: 1-1-1-2 rp. 7. sor: 1-1-1-1-2 rp. Innen 7 sor sima, 1-1 rp. Utána fogyasztás vissza a fentiek szerint, csak ahol 2 van, ott kettőt egybehorgolunk. Időben kitömjük. Nem zárjuk teljesen össze, hozzáhorgoljuk a testet, vagyis újra bővíteni kezdünk.
A testnél a 10. sorig szaporítunk, onnan 15 egyenes kör, majd fogyasztás.
Kar: gyűrűbe 6 rp, 2. sor. 2-2 rp, 3. sor: 1-2 rp, 4. sor: 1-1-2 rp. Innen egyenes (1-1 rp). Ha eléri a kellő hosszt, fogyasztunk a szokott módon. A karokat célszerű bezárni, és utólag felvarrni.
Én csigavonalban szeretek haladni, nem zárom a köröket, úgy nem lesz rajta az az éles csík. Persze úgy nehezebb figyelni, hol is tartunk éppen.
A kosárhoz 12 kört horgolunk szaporítva, ott a következő sort csak a hátsó ívbe horgoljuk, szaporítás nélkül. 6 sor után 1 sor egyrh minden második rp-be, köztük 1-1 lsz. 3 sor rp, áttört sor, 3 sor rp, áttört sor, még egyszer 3 sor rp.

Bee happy!


Maja (és) a méhecske

“Mindig csak a fiúk kapnak!” nehezményezte Maja. Lehet, hogy van benne valami. Miért nem érdemel egy 15 éves ugyanolyan törődést? Csak mert leeszi szegény édesanyja fejéről a kását?
Maja kapott hát egy Maját.
Méghozzá egy tavirózsán lustálkodó Maját, pont ahogy a régi kedvenc rajzfilmsorozat elején (vagy végén, már nem emlékszem kristálytisztán) Karel Svoboda zenéjére ringatózik a tavon.
A technika a jól bevált amigurumi. Volt egy lökdösött-bökdösött kukoricasárga fonalam, most legalább fogyott belőle. Sajnos a foglalkozás nem érte el célját, mert még legalább kétharmada megmaradt. Törhetem a fejem, mi legyen még belőle. Ne írjátok, légyszi, hogy óriás Maja.
Szokás szerint dróttal bélelt karjait a feje alá lehet hajtani, lába lelóg a szirom szélén. Szárnya műanyagbevonatú drótból formázódott, majd tüllt öltögettem rá. A hajához egy világosabb sárga fonalból (a legóemberből maradt) húzgáltam bele, a tetejét le is kellett varrni, mert először még úgy állt, mint a vécékefe. Kellett még csáp, drótból, végén egy-egy bronzos gyönggyel.
Ez elég is lett volna, a méhecske már vidáman zümmögött, csakhogy abbahagyni tudni kellene. Azon kaptam magam, hogy egy 8 cm-es sárga kört horgoltam, ez lett a virág közepe. Erre került 5 szirom, halványrózsaszínből. A szirmokat egyenként kell meghorgolni, ráadásul átfedésben, de legalább a mérettel nem sokat kell törődni. Egyik kisebb, másik nagyobb, sebaj, a természet is ilyen. A szirom tövétől az első 3-4 sorban szélesedjen ki, azután egyre csökken, míg felül 3 szemet nem kapunk, ez kb. 16 sort jelent. Végül az egész szirmot még körbehorgoljuk, a jobb tartás érdekében. Igen, sokszor kell elvágni a fonalat és újrakezdeni. Alulra került még 3 kisebb szirom, már nem átfedésben, 6 sorból, körbehorgolva.
A belseje, vagyis a porzók tömkelege egyszerűbb történet. Csak kell hozzá egy áldozati személy. Ezen áldozati személy két ujját keskeny V alakban tartja, amelyek köré sűrűn sárga fonalat tekerünk, középen szorosan összekötjük, kiszabadítjuk az ekkor már látványosan szenvedő delikvenst, két oldalt felvágjuk a hurkokat, és kész is a gyorspompon. Ezt az összekötőfonallal rákötjük valahova a belsejéhez. Lehet szabályos pompont is készíteni kartonkörökkel, de nem érdemes vesződni vele. Nekem 9 elég volt. Az áldozati személynek meg pláne.

Minifigura maximéretben


Újabb amigurumi készült el, egy abszolút kedvenc ihletésével. Egy hatalmas, ölelhető legóember. A legómánia fiaimnál feltétlen és már-már parttalan. Megint ki kellett üríteni egy fiókot, hogy az egyre halmozódó legókészleteknek helyet adjon. Ami nem is olyan nagy tragédia, hiszen legalább fejlődik a kreativitásuk.
Az egyik minifigura állt modellt, míg elkészült a mű. Nem volt hisztis, bár gyakran elvesztette a fejét, amikor a fiúknak szüksége volt rá valamilyen ügyködéshez. Most úgy lapít horgolt mása tenyerében, akár King Kong pici pracójában a szőke leányka. – Többet nem iszom – gondolja kétségbeesetten.

Mint korábban Rumini, ő is amigurumi technikával készült, amihez csak rövidpálcákat horgolunk, azzal próbáljuk kialakítani a formákat. Főleg gömbölyű formákat, ugye. A legónál meg hát adódik az alapprobléma, azaz hogy inkább szögletes formákból áll. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy pl. a lábakat induláskor négyzet alakban kezdjük a testhez horgolni. A lábfej fordulásainál az éleket úgy tudjuk hangsúlyozni, hogy nem mindkét felső ívbe horgolunk, hanem csak a belsőbe. Így a külsők egy csíkban ott maradnak. A test eleje trapéz alakú, azt oldalanként horgoljuk, persze itt egyfajta bordás minta jelenik meg, mivel forduláskor a visszáján haladunk. A tömőanyagot is igyekezzünk szögletesre hajtogatva beletenni. Persze töméskor mindenképpen kissé gömbölyödni fog, törődjünk bele, hogy teljesen szabályosan szögletes formát úgysem tudunk így elérni.
Legfontosabb mindenekelőtt egy méretarányosan felnagyított rajzot készíteni, mert munka közben csak ehhez mérve látható, hol is tartunk. Nekem kb. 7-szeres lett. A fejét kicsit nagyobbra készítettem, mint a múltkor megadott minta: 8 rp-vel indítottam, 2. körben mindegyikbe 2 rp, 3. körben felváltva 1-2 rp, 4. körben ugyanígy, 5. körben 1-1, 6.-ban 1-1-1-2, 7.-ben 1-1, a 8.-tól pedig mehet egyenesen, mert elértük a kellő méretet, és a legófej kissé hengeres. Kis nyakkal kapcsoltam a testhez. Az arcot még kitömés előtt jó kihímezni. A végtagokban természetesen drót van, kellett még a kezekbe is, hogy olyan legószerűen összehajoljon. Vékony ékszerdróttal húztam körbe, itt a drótvégek eldolgozását különös gondossággal kell elvégezni, nehogy megszúrja a gyerekeket. A sapit egy ponton rögzítettem, különben az lenne az első, ami örökre eltűnne a Bermuda-háromszögben.

Rumini, a hajósinas


A horgolótűvel szobrászkodni is lehet. Fiaim kedvenc mesehőse, a Rumini figura a japán amigurumi technikával készült, ami kb. horgolt vagy kötött, kitömött babát jelent. Bármilyen formát ki lehet vele alakítani, és mégis végtelenül egyszerű. Csak a rövidpálcát kell hozzá ismerni, az egész abból áll, kivéve a kiegészítőket.
Öltöztethető, kapott kék-fehér csíkos pulcsit, homokszín bermudát, távcsövet a kezébe (pánttal húzható a kezére, hogy levehető legyen), végül még a kincseket rejtő hátizsákja is előkerült. Vígan kémleli a láthatárt az árbockosár felé igyekezve. Amikor megmutattam a fiúknak, sok mindenre számítottam, de erre a reakcióra nem voltam felkészülve:
– De jó! Kellene hozzá még egy Balikó, meg kapitány, meg Dundi Bandi, na meg akkor már egy horgolt hajó is!
Na neeeee!

Leírás:
Halványszürke, sima felületű pamutfonalból készült (Catania).
Egyszerűbben is ki lehet alakítani egy egérfejet, csúcsos orral, ahogy szokták, de azt akartam, hogy a lehető legjobban életre keltse a könyv rajzait. Ezért a fejet úgy kezdtem el, mint egy gömböt. A gömböt itt le is jegyzem, mert abból sok minden készülhet:
Az első hurokba 6 rp.
A 2. körben mindegyikbe 2 rp.
A 3. körben felváltva 1-2 rp. A végén 18 szem lesz így.
A 4. körben 2-1-1 rp.
Az 5. körben 2-1-1-1 rp.
A 6. körben 2-1-1-1-1 rp, ekkor elérjük a legszélesebb részt 36 szemmel.
Innen 4 kör változatlan szemszámmal, azaz mindegyikbe egyet, majd a szaporítás köreivel megegyező módon fogyasztunk, ahol ott 2 szemet vettünk, most kettőt egybehorgolunk. El ne felejtsük időben kitömni, amikor még van egy kis hely, különben bonthatjuk vissza.
Egy nehézség van csak: nem nagyon látszik, meddig tart egy kör. Ha nem akarunk ezzel szenvedni, nyugodtan horgolhatjuk spirálisan is.
A szálvégeket könnyű behúzni egy kisebb horgolótűvel, kis távolságról oldalról benyúlva. A tömés közt elfér, nem kell szépen eldolgozni.

Na már most, az egérfej nem gömb ugyebár. A 6. körtől tehát enyhén fogyasztani kezdtem, hogy a tarkó felé kicsit összeszűküljön. Kitömtem, lezártam, 7 cm hosszú lett.
A füle komoly kihívás, a hátulja szürke, az eleje halványrózsaszín. Mindenféle fület meg kell törni, hogy élethűen álljon. Ennel a felső részét elég kis szögben vissza kellett hajtani. (Macifület elég tompaszögben.)
Szeme, orra gyöngy, szája huncut mosolyra húzva, amiből kilógnak elöl nagy lapátfogai. A fogakat 10-es fehér horgolófonalból csináltam, hogy szinte csillogjanak.
A nyak nem körből van, mivel a fejnek kissé előre kell dőlnie. A hátsó részére ezért plusz egy félkör került feltámasztásnak. 15 rp-ből álló körrel indítottam, majd a véznácska testet alakítottam ki, popsinál enyhén domborítva. 7 cm hosszú, fentebb 3 cm, derékban 3,5 cm átmérővel.
Lábaknak drótot fűzünk a test aljába. Nem muszáj, de sokkal jobban lehet vele játszani. A lábakkal gyorsan lehet haladni, 9-9 rp-vel keskeny hengert horgolunk a drótok köré, két oldalt csípőnél plusz félkörrel, lábfejeknél kiszélesítve, talpaknál halvány rózsaszínnel, 11 cm hosszúságban.
A kezekhez is kell drót, amit átvezettem a testen. A lábhoz hasonlóan készül, csak rövidebb, 7 cm, a kézfejek pedig ne hengeresek, hanem laposak legyenek (ezt a lezárásnál érjük el), hogy tudjon fogni vele.
Farok is kell, egyszerű láncszemsorból áll, vékony műanyagbevonatú dróttal, mert anélkül felkunkorodik, mint a kismalacnak.
A ruha egyrh. pálcákból készült, a nadrág kapott sliccet is. A hátizsák nyitható, és talán kivehető a távcső oldalán a két perem.