Fűszertartó

Fűszerpolc újratöltve

Zétény Skóciában járt. A család védőszárnyai alól kikukkantva volt alkalma megtapasztalni, hogy nem minden felnőtt tud feltétlen még spagettit főzni sem, mert sikerült épp a sót kifelejteni a vízből. Nem kellett nagyon győzködni ezután, hogy ideje lenne elmélyedni a főzés tudományában és művészetében, már csak önvédelmi szempontokból is.
Hagymavágás
Eddig egyetlen ételt tudott elkészíteni, de azt mesterien, a tzatzikit. Ráhangolódásul ennek átismétlésével kezdtünk, mert felhevült testtel nem ugrunk a mély vízbe. A továbbiakban is szem előtt tartottam a fokozatosság és mértékletesség elvét. Olyan ételeket vettünk sorra, amelyek nem riasztják el a konyhába óvakodó kamaszfiút.
 
Közben rá kellett döbbennem, hogy a mesebeli, 2,20 méteres fűszerpolcomon bizony nem éppen friss a beltartalom. A kaja pedig számomra szent, a konyha meg szentély, továbbá nemcsak a méret a lényeg, kíméletlenül kiöntögettünk hát minden üvegcsét. Kenéz összeírta a listát, és indultunk kifosztani a hiperszuper marketek készleteit. Kimosás után a fiúk segítettek betárazni, közben megtanulmányozták mindegyik illatot. Az ötödik után Zétény szerint mindnek ugyanolyan illata volt, egyedül a szegfűszeg vitte át az ingerküszöböt.
Fűszerpolc
Az üvegek többségét akkor gyűjtöttem össze, amikor ilyenben árulták a tormát. Szegény apukámnak igencsak sok tormát meg kellett ennie akkoriban. Hasonló üveget később is tudtam hozzájuk venni, az az 1-2 mm eltérés nem zavaró. Ha ilyenbe fogsz, érdemes egyszerre megvenni az összeset, mert gyakran pont annak a gyártását szüntetik be, amire a legnagyobb szükség volna.
Fűszertartó
Most gyönyörűen piroslik a chili. Hajdanán nagy súlyt fektettem a fűszerek méltó tárolására. Megterveztem a címkét, a feliratokhoz sablont készítettem, papírból kivágtam a címke alapformáját. A lyukas papírt ráborítottam az üvegcse hasára. Szivaccsal fagyott hatású (frost effect) üvegfestékkel megcuppantgattam. Száradás után rézszínű üvegkontúrral rajzoltam meg a keretet, és írtam rá a fűszer nevét. Ehhez fontos, hogy elég vékony legyen a kontúr csíkja, nehogy egybefolyjon a felirat.
Fűszertartó
Az ínycsiklandozó friss fűszerekkel belevetettük magunkat a szakácsművészet alapjaiba. A hőségben felüdítő tzatziki után a tiramisù következett, hogy még mindig ne kelljen lángot gyújtani. Ebben már két nehéz pont van, az egyik, hogy ne málézzon a gyermek a piskóták rumos kávéba való forgatása közben, mert különben pont ő nem ehet majd belőle. A másik a tejszín felverése, a tálat gondosan papírtörlővel körbetakarva, hogy ne kelljen újrameszelni a konyhát.
 
Spagetti jött soron, mint Zétény kedvence. Mi nem felejtettük ki a sót a főzővízből, sem az olajat, sem a spagettit. A leszűrés igazi hardcore pálya, minden pillanatában életveszéllyel. Ennél már csak a hagymavágás borzalmasabb, amibe a következő gombapaprikásnál bele is kóstolt. Úszószemüveg nélkül, mert kemények vagyunk, akár a kád széle.
A muffinhoz már avatott mozdulatokkal aprította a csokit. Ezzel az egyszerű sütivel megismerkedett a receptolvasással és a sütő bekapcsolásával is. Itt sem maradt el a horror: betenni és főleg kivenni a tepsit!
csokidarabolás
muffinsütés
csokis muffin
Ennyi újdonság után átismételtük a tésztafőzést, kagylós makaróni készült.
Kagylós makaróni
A chili addig mosolygott a polcon, míg belekerült a chilis babba. Persze csak egy kevés, az észszerűség határain belül. Zétény megint vághatott hagymát. Nem biztos, hogy boldog volt ettől, mert mintha könnyezett volna. De legalább képbe került a magyar konyha alapjairól. És elárultam neki a titkos összetevőmet is. Nem, nem illegális.
Chilis bab főzése
Legújabb alkotása a kókusztekercs volt. Vagyis még ne beszéljünk róla múlt időben, mert még egy kicsi van belőle.
Kókusztekercs készítése
Megtanultuk, hogy feltekerésnél nem felejtjük benne a fóliát. Nemcsak finomnak látszik, az is.
Kókusztekercs
A lápi trottyos alátét rajzát oldalt, az illusztrációkra kattintva megnézhetitek, a története itt és itt olvasható.
Újfent meglepetés fogadott a Praktikában, kedvencnek választották a fűzfatündéres keresztszemes képemet. Ide kattintva olvashattok róla bővebben. Érdemes lapozgatni a blogban, a Praktika is gyakran talál benne kedvére és magazinba valót.
tündéres keresztszemes kép a Praktikában

Reklámok

Szíves örömest

Miután hamarjában letudtuk az újévi fogadalmak megtörését, hogy az év további részében “márúgyismindegy” alapon nyugtunk legyen, de az évkezdeti lendületből még akad egy csepp, a január nálam arról szokott szólni, hogy az élet (általában a ház) egy-egy darabkáját kipécézem, és újragondolom. Vagyis rendrakásról, ám az mennyivel kiábrándítóbban hangzik. Kiszortírozom a felesleges papírhegyeket, régi számlákat, egyebeket, és lám csodák csodája, kiderül, hogy el lehet férni. Ki hitte volna! Most a konyhaszekrény szorult, vagyis szorult rá a rendszerezésre, annak is a sütés-főzés hozzávalóinak elrettentő bűntanyája. Alapos okkal ‘ilyen volt’ képet nem készítettem, igyekszem még az emlékeimből is kitörölni. Végül egy világos, átlátható, de romantikus rózsás-szíves budoárhangulatú tárolóhely lett az eredmény. Íme a pakolgatás egyik stációja:
DSCF5989
Nem maradt ilyen a végeredmény, de az nem is fontos, és itt látszik legjobban a lényeg. Sok egyéb tényezőt kellett még figyelembe venni a végső elrendezésnél, például a müzli nem lehet hátul, mert az káros lehet az egészségre, ha egyik fiú veszi ki azt (és a fősodorba kerülő minden mást).
DSCF5987
Bár hiábavalónak tűnik ezzel vacakolni, mivel nincs a kirakatban, nem látják, de én nap mint nap látom (és a családtagok is), és így nagy hatással van az életkedvemre. Szóval nem babra megy, na. Kezdetnek kidobáltam a döglött kutyákat, ókori leleteket, máig harcoló partizánokat (az avas, lejárt szavatosságú dolgokat), aztán a túlélőket egyéniségükhöz illő befőttes/joghurtos üvegbe raktam. Így egyből látszik, miből mennyi van, és jól védi a tartalmát mondjuk a molyok ellen.
DSCF5462
25 db fából kivágott szivecske lapot használtam hozzá. Ez nagyon soknak tűnik, de még kevésnek is bizonyult, persze nemcsak a só-bors-paprika-liszt-cukor kombinációt használom. Készen lehet kapni, de fontos, hogy legyen rajta furat, különben szenvedhetünk magunk. Mindet átdekupázsoltam a futórózsás szalvéta mintáival, amelyek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel a lakásban, pl. villanykapcsolókon, tálcán, teásdobozon, padlásfeljárón… Azután vékonynak nevezett csokibarna lakkfilccel feliratoztam őket, egy olyan betűtípus leegyszerűsített változatával, amit egy százéves fénykép hátoldalán találtam.
DSCF5993
Raffiával kötöttem fel őket, ráhurkolva, hogy ne akarjanak befordulni. Majd az üvegek finoman szólva eklektikus, mindenféle-forma teteje kezdte szúrni a szemem. Nem úszták meg, lefestettem őket halványbarack-hamvasrózsaszín akril kombinációjával, majd bronzzal kicsit megtunkoltam az antik hatás kedvéért. Most már jóval szívesebben nyitom ki a szekrényajtót. Mindjárt sütöttem is három tepsi macaront.
DSCF5991

Kincseskamra

DSCF5204
Talajmintagyűjteményem új taggal bővült, címkét is kapott, ezt mutatnám be ma, de előtte két más jellegű szívmelengetés.
hajdísz
Egy kedves olvasóm, aki neve elhallgatását kérte ugyan, de a kép bemutatásához hozzájárult, átalakította ír horgolással készült nyakdíszemet, és fia menyasszonyának készítette el hajdíszként. (Természetesen a gyönyörű menyasszony is hozzájárult a fotó közléséhez.) A rózsát, levélkét és bimbós ágat pedig a koszorúslányok csuklódíszéhez használta fel. Igen, valami ilyesmiről álmodtam, amikor belefogtam ennek a blognak az írásába, hogy ihletet tudok adni általa másoknak az alkotásaikhoz, az pedig különösen megindító, hogy így ismeretlenül is mások boldogságának – életük legszebb napjának – részese lehettem. Kívánok nekik ezúton is sok boldogságot, jó egészséget, és minden kedves olvasónak sikeres és örömteli alkotást.
A másik dolog, hogy elkészült a Kökénykunyhó 2. részének kötése. Nagy dolog ez, hogy fél év után sikerült végre kiimádkozni. Nem morog, fekszik, nyugszik. Böngészget csendesen a régi emlékek, gyártmányok között. 2013. március 22-től december 17-ig tartó időszakot öleli fel, mitagadás, akkortájt jóval több időm jutott blogolni. Borítóján elöl-hátul a kedvenc alkotékok. Ez csak saját használatra készült, mert meghajlok ugyan az internet előnyei – na meg a Ctrl+C nagysága – előtt, mégis Gutenberg-rajongó őskövület maradtam, és jobban esik kézben tartani könyv formájában a művet. Kis magyarázkodás hozzá: azért van I. a borítón, mert ugye a Kökénykunyhó eredetileg Kampókéz címen látta meg a napvilágot, az szerepel az első részen. Merthogy a horgolótű kampós. Szerettem azt a címet, egy gond volt vele csupán, hogy nem éppen a célcsoport keresett rá.
DSCF5201
DSCF5202
Vissza a polcra: tényleg talajmintákat szoktam hazahozni a különböző tájakról. Egy marék földet. Igen. Sosem állítottam, hogy normális lennék. Meg vizet is és növényeket is, és főleg köveket. Csak éppen nem hagyok ott cserébe díszes lovat. 🙂
Azonban gondolva az ép elmével büszkélkedő kedves kunyhólátogatókra, megosztom itt az egyedi címkémet, mert a befőttek, lekvárok csinosításához is kiválóan fel lehet használni a matricák helyett. Ezt nem kell majd leáztatni, ha kiürült az üveg. Sőt ha évszámot nem írunk rá, akár többször használatosak is lehetnek.
DSCF5203
A legutóbbi szerzeményem nem is igazi talaj, hanem homok a tengerpartról. Benne kisebb kagylókkal. Állítva teljesen kitölti a homok, úgyhogy rejtve maradnak a kincsek, ám ha elfektetve forgatni kezdjük, kaleidoszkópszerűen új meg új titkait fedi fel.
DSCF5205
Íme végül a címke sablonja. Magam részéről 4 x 7,3 cm befoglaló méretben használom. Préselt virágos merített papírból. Körömollóval legegyszerűbb kivágni a finom íveit.
img-28180028-001