Kincseskamra

DSCF5204
Talajmintagyűjteményem új taggal bővült, címkét is kapott, ezt mutatnám be ma, de előtte két más jellegű szívmelengetés.
hajdísz
Egy kedves olvasóm, aki neve elhallgatását kérte ugyan, de a kép bemutatásához hozzájárult, átalakította ír horgolással készült nyakdíszemet, és fia menyasszonyának készítette el hajdíszként. (Természetesen a gyönyörű menyasszony is hozzájárult a fotó közléséhez.) A rózsát, levélkét és bimbós ágat pedig a koszorúslányok csuklódíszéhez használta fel. Igen, valami ilyesmiről álmodtam, amikor belefogtam ennek a blognak az írásába, hogy ihletet tudok adni általa másoknak az alkotásaikhoz, az pedig különösen megindító, hogy így ismeretlenül is mások boldogságának – életük legszebb napjának – részese lehettem. Kívánok nekik ezúton is sok boldogságot, jó egészséget, és minden kedves olvasónak sikeres és örömteli alkotást.
A másik dolog, hogy elkészült a Kökénykunyhó 2. részének kötése. Nagy dolog ez, hogy fél év után sikerült végre kiimádkozni. Nem morog, fekszik, nyugszik. Böngészget csendesen a régi emlékek, gyártmányok között. 2013. március 22-től december 17-ig tartó időszakot öleli fel, mitagadás, akkortájt jóval több időm jutott blogolni. Borítóján elöl-hátul a kedvenc alkotékok. Ez csak saját használatra készült, mert meghajlok ugyan az internet előnyei – na meg a Ctrl+C nagysága – előtt, mégis Gutenberg-rajongó őskövület maradtam, és jobban esik kézben tartani könyv formájában a művet. Kis magyarázkodás hozzá: azért van I. a borítón, mert ugye a Kökénykunyhó eredetileg Kampókéz címen látta meg a napvilágot, az szerepel az első részen. Merthogy a horgolótű kampós. Szerettem azt a címet, egy gond volt vele csupán, hogy nem éppen a célcsoport keresett rá.
DSCF5201
DSCF5202
Vissza a polcra: tényleg talajmintákat szoktam hazahozni a különböző tájakról. Egy marék földet. Igen. Sosem állítottam, hogy normális lennék. Meg vizet is és növényeket is, és főleg köveket. Csak éppen nem hagyok ott cserébe díszes lovat. 🙂
Azonban gondolva az ép elmével büszkélkedő kedves kunyhólátogatókra, megosztom itt az egyedi címkémet, mert a befőttek, lekvárok csinosításához is kiválóan fel lehet használni a matricák helyett. Ezt nem kell majd leáztatni, ha kiürült az üveg. Sőt ha évszámot nem írunk rá, akár többször használatosak is lehetnek.
DSCF5203
A legutóbbi szerzeményem nem is igazi talaj, hanem homok a tengerpartról. Benne kisebb kagylókkal. Állítva teljesen kitölti a homok, úgyhogy rejtve maradnak a kincsek, ám ha elfektetve forgatni kezdjük, kaleidoszkópszerűen új meg új titkait fedi fel.
DSCF5205
Íme végül a címke sablonja. Magam részéről 4 x 7,3 cm befoglaló méretben használom. Préselt virágos merített papírból. Körömollóval legegyszerűbb kivágni a finom íveit.
img-28180028-001

Reklámok

Ír krém

DSCF2592
Eredetileg azt a címet akartam adni, hogy “Bél íz” 🙂
Vannak dolgok, amik a sokszor megénekelt első pillantásra a “Mindenképpdefeltétlenülhaaddigélekiskellkellkell” képzeletbeli mappába kerülnek. Ez az ékszer pont ez a kategória, mert egyszerűen gyönyörű. A neten láttam régebben, a Talking Crochet oldalon – fehérben (úgy tökéletes menyasszonyi kiegészítő lehet). Rajz nem volt hozzá, csak a 6 oldalas leírást nyomtattam ki, ami aztán megkezdte sínylődését a fiók mélyén (mert a feltétlenül kell még nem jelenti azt, hogy rögtön), talán örökre lemondva arról, hogy valaha lesz belőle valami. De nem addig a’! – kiált fel a költő. Mégis elkészült, mert hát kell, na. És ami kell, az kellve van. Kastélykoncertre terveztem felvenni legelőször, ehhez a bordó ruhához. Csakhogy a ruhából egy pillanat alatt tanulság vált arra, hogy miért is ne kapkodjunk a vasalással indulás előtt 2 perccel. Szerencsére csak térd alatt, úgyhogy levágva reinkarnálódhatott egy olyan megnyerő formában, hogy már-már arra kell gondolnom, hogy már rég meg kellett volna égetni.
DSCF2600
A fehéret hagyjuk meg a menyasszonyoknak, az enyém natúr alapon krémfehér színkombináció. 10-es fonal, 2-es tűvel. Először kisebb tűvel kezdtem el, ahogy ékszereknél szoktam, de túl sűrű és merev lett. Az angolul kevésbé árnyaltak kedvéért (és aki bár elég árnyalt, de nem igazodik ki a rövidítések tömkelegében), lerajzoltam a mintát. Nem is fért rá egy oldalra, szóval fel kell készülni egy csöppnyi melóra. Az ír csipke alapjairól már korábban megemlékeztem itt: https://kampokezblog.wordpress.com/2013/04/20/ir-csipke/ Az alapul szolgáló íveket horgoltam natúrszínből, a díszeket krémből. A felső képen látható a felső ív, amiből 2 készül. A rózsaszín vonal mutatja a töltőfonalat. 2 szálra dolgozunk, 1. sor 117 rövidpálca, megfordítjuk. A 2. sorban a hátsó ívekbe horgolunk csak, ettől kialakul egy kis borda. Az első szembe alvószem, a többibe 115 rp, az utolsót parlagon hagyjuk. Elvágjuk a szálat, eldolgozzuk. A kis rózsaszín nyílnál csatlakoztatjuk a szálat, kihagyva az első 27 szemet. Mindegy, melyik oldalon, ugyanis szimmetrikus lesz. A másik rózsaszín nyilacskáig haladunk, ott eldolgozzuk. A végén csatlakozunk, ott újra felvesszük a töltőfonalat is, azzal együtt haladunk végig rövidpálcákkal a rajz szerint. A végeket alvószemmel rögzítsük az ív hasához, hogy zárt hurok legyen. A másik ívnél vigyázzunk, az ellentétes végén csatlakozzunk, hogy a színe szimmetrikusan alakuljon ki. Ha kész a két ív, a töltőfonalakat húzva kialakítjuk a sablon szerinti formát, összekötjük, eldolgozzuk.
img-28180106-001
Az alsó ív szintúgy 2 szálas töltőfonalon készül a rózsaszín vonal szerint. Ennek formáját sokkal könnyebb kialakítani, ha az első és 4. sort két külön töltőfonalon készítjük, csak így jóval több eldolgozandó marad a végén. Jobb ív: 1. sor 40 rp a töltőn, 2. sor 2 lsz, 1 rp, 1 lsz – 1 kihagyás, 1 rp végig, az utolsóba csak alvószem. 3. sor a rajz szerint 7 rp, 1 félp, 3 egyrh, 8 kétrh, 3 egyrh a 2 lsz ívbe. 4. sor rp-k az ívekbe, 2 lsz-be 4 rp, 3 lsz-be 5 rp, 1 lsz-be 3 rp, végül 2 rp, és csak a szálon 2 rp. Töltőfonalakkal formára húzzuk.
A bal ívnél 1-3. sor ugyanaz, aztán eldolgozzuk. A 4. sorhoz nem fordítjuk meg, a felső végéhez csatlakozunk, 2 rp csak a szálon, 2 rp az 1. 1 lsz-be, és így fordítva visszafelé, szintén azért, hogy szimmetrikus legyen a színe. A nagy íveket alvószemekkel kapcsoljuk egymáshoz, ha elfelejtettük a nagy számolásban, semmi baj, kis fonaldarabbal összekötjük, eldolgozzuk, mintha mi sem történt volna.
Elkészítjük a növényzetet, rózsából 2 db, nagy virágból 7 db, kis virágból 4 db, hármas levélből és bimbós ágból 2-2 db kell. A kis levélke hosszú nyele azért kell, mert azt átdugva záródik a nyakon. Biztonsági játékosok kis kapcsot vagy biztostűt is varrhatnak rá.
img-28180305-002

Pásztorbot

DSCF0096
Bújik már a páfrány, most pöndöríti kifelé pásztorbotként új leveleit. Átültettem egyet, mert a futórózsa tövében kissé elbízta magát. Erről pedig az jutott eszembe, hogy az ír csipkében is létezik egy páfránylevél-minta, ami pont így kunkorodik. Folytatódjék hát az ír horgolást bemutató sorozat, ezúttal egy levéllel:
DSCF0063
Ez persze egy meglehetősen terjedelmes és bonyolult levélminta, nem annyira helykitöltő, mint inkább főmotívum, de ígérem, lesz majd egyszerűbb is. Tarkaságát a melírozott fonalnak köszönheti, ami most is Catania. Szerintem ez az élénk világos sárga-krém-zöld nagyon illik a tavaszhoz. A töltőfonal ugyanaz, egy másik gombolyagból, kétrét hajtva. Elég viccesen festhet, amint két oldalra lógnak le a fonalaim, de muszáj, különben menthetetlenül összegabalyodnak. Le is lehet vágni a töltőt még az elején, feltéve, ha ki bírjuk számítani, mekkorára lesz szükség. Mindenesetre fő szabály az, hogy mindig hosszabb kell, mint amit a józan ész sugallna. Én nem szeretnék ezen görcsölni, nem vágom le, így ha közben elfogy, legfeljebb egy töltőszálon folytatom tovább kettő helyett (ami továbbra is jön a gombolyagról, ugye). Nem igazán venni észre, a toldás viszont macerás. Íme a minta, rákattintva jobban fog látszani:
img-130429094127-001
A könnyebb követhetőség kedvéért a töltőfonal vonalát most áthúztam az érintett pálcákon. A kunkor közepén kezdjük, a töltőn 20 rp-t körbe zárunk, majd folytatjuk a levélnyél 80 rp-jével. A nyíl irányába vissza 20 rp, és kész a rövid szár. Innen elhagyjuk a töltőt, kiszélesedünk, 2 lsz-mel elválasztott egyrh pálcák haladnak végig, 2-2 rp-t kihagyva, de arra vigyázzunk, hogy a kunkornál a rajz szerint csak egyet-egyet, ez szabályozza a görbületet. Visszamegyünk a töltőért, minden 2 lsz-es ívbe 3 rp. Na, ha megvan a töltő, azon ugyanezt előadjuk. Ha beértünk a kunkor tövébe, kezdhetjük a levélkéket: végig a töltőn 15 rp kifelé, ezeken be 5 félpálca (a T jel), 5 egyrh, 5 félp. 2 rp-t átugorva rp-vel rögzítjük a levélkét a kunkorhoz. Jöhet a következő, a 10. rp-t alvószemmel hozzákapcsoljuk az előző levélke első egyrh pálcájának fejéhez (hogy ne lafogjanak fegyelmezetlenül összevissza). Így tovább, 25 ilyen levélke készül. A szárhoz közelítve a végére 2 kisebb levélkét sikerítünk, csak 9 rp-vel kezdünk, 3 félp, 3 egyrh, 3 félp. Ezeket a 6. rp-nél kapcsoljuk egymáshoz. Kész is, levágjuk a fonalakat, eldolgozzuk.

Ír csipke II.

DSCF0061
Az első virágminta biztosan mindenkinek remekül sikerült, úgyhogy folytatjuk szárnypróbálgatásainkat az ír horgolás azúrkék egén. Most egy bonyolultabbnak tűnő (de csak tűnő) nagyobb mintát mutatok meg, ezt a legyezővirágot.
Javaslom, hogy az új olvasók nézzék át az alapokat az előző bejegyzésben. A szükséges ismeret itt is minimális: kell tudni hozzá a láncszemet, rövidpálcát, félpálcát, egyráhajtásos pálcát. Íme a minta. Sajna valamiért a szkennerem megeszi a sárgát, és a töltőfonal szép bronzszín csíkjából mályvát csinált.
img-130423172846-001
Középkezdés a nyílnál, 1. kör 16 rp töltőfonalon. 2. körben töltőfonalon az rp-kbe felváltva 1 rp, a következőbe 2 rp.
3. körben mindegyikbe 1 egyrh 1 lsz-mel elválasztva. Megfordítjuk, 3-3 lsz-ív minden 2. pálca fejébe alvószemmel, ebből 6 ív. Vissza az íveken: rp, félp, 3 egyrh, félp, rp.
Most újra a töltőfonalon körbe az egészet: pálcafejekbe 1 rp, köztes lsz-be felváltva 1-2 rp. Ez megy körbe a szirmok alatt hátul is, a rajzon az csak köré fért el.
Alvószemekkel lejjeb haladunk, mert az előző buli jön a szirmokkal, de itt 9 db. Az íveket minden 4. rp-be kell kapcsolni. Ha a szirmok készen vannak, rövidpálcákkal töltőfonalon körbehorgoljuk az egészet, megint a szirmok mögött is.
Most jönnek a legyezők: a töltőfonalon 14 rp-t készítünk. A nyíl irányába hálózzuk be, 4 lsz kezdetnek, majd 3-3-3, rp mindig a 3. rp-be, és 1 lsz után rp-vel az alapkörhöz kapcsoljuk. Vissza 3-3-3-3 lsz, majd újra vissza 5-3-3-3 lsz-es ívek, 1 lsz után rp a 2. alap rp-be. Az utolsó sor ívei már 2 lsz-esek, végül a nyíl szerint a külső szélen fejezzük be az íveket, így visszajutunk a 14 rp végéhez. Onnan a töltőfonalon szegélyezzük rp-kel. A saroknál 2-2 rp közt 1 lsz, majd le a legyező tövéhez. Rp-vel rögzítjük a 2. alap rp-hez, és kész az első legyező. A másodikat hozzákapcsoljuk az előzőhöz az első 8 rp-vel, aztán a maradék 6 rp szabadon készül csak a töltőfonalon. Ezért lett a rajzon a második legyezőnek olyan idétlen alakja.
Megcsináljuk a hálót az előző szerint, (az első sor alaphoz kapcsolásánál innentől a 2. rp-t használjuk, lehet így az első legyezőnél is) és amikor visszajutottunk, akkor jön a pikós ív. 6 lsz-mel az előző legyező sarki láncszeméhez kapcsolódunk, ezen vissza 2 rp, pikó, 2 rp, pikó, 2 rp, pikó, 2 rp. Innen újra ugyanúgy haladunk tovább, mint az első legyezőnél leírt beszegésnél. A többi fülnél sematikusan rajzoltam, mert semmi eltérés nincs az égvilágon.
Tetszik? Ugye, nem volt túl nehéz? Ezek után az egyszerűbb kitöltő minták már meg sem kottyannak.

Ír csipke

Nekifogtam egy ír csipkén alapuló horgolt felsőnek. Nagy falat, messze nincs még készen, de addig is egy-egy mintát bemutatok itt.
Ír horgolási technikával mesés dolgokat lehet létrehozni, aki rákeres a neten (Irish crochet/ lace), csak ámul és bámul. Bízvást nevezhetjük a legeslegszebb csipkék egyikének. Álomszerű – és ebben most egy csepp túlzás nincs – ruhák, topok, ágyterítők, függönyök tobzódnak. Mintákat már bajosabb találni, én magyar oldalon egyáltalán nem találtam (attól persze még lehet), angol nyelvű oldalakon is csak jó pénzért juthatunk hozzá. Ezért úgy gondolom, érdeklődésre tarthat számot egy kis részletesebb ismertető. Az általan rajzolt és bemutatott minták a hagyományos régi mintákon alapulnak, de mindet kissé átalakítottam, hogy könnyebb, egyszerűbb legyen az elkészítésük, pl. ne kelljen annyiszor elvágni a szálat.
DSCF0062
Mi is a lényege, mitől ír az a csipke? Nem azért, mert járt iskolába 🙂 Íme az alapok:
– Nem sorokban vagy körökben dolgozunk, mint azt eddig megszoktuk.
– Külön elkészítjük a mintákat, és azokat utólag kapcsoljuk össze egy vékonyabb hálót horgolva közéjük.
– Ha a minták elkészültek, azokat felgombostűzik egy nagy táblára, a szabásmintának megfelelően, és a táblán dolgozzák össze.
– Általában egy töltőfonalon dolgozunk, lehet 1, 2, 3 fonalon a kívánt vastagságtól függően. Én kettőn szoktam, mert az a legegyszerűbb, legbiztonságosabb: egy hosszú fonalat kettéhajtunk, a hajtásban rögzítjük a horgolandó fonalunk kezdő hurkát, és az nem fog így kicsúszni.
– Rövidpálcasorok/ körök találkozásánál általában a hátsó ívbe öltünk, hogy szebben elkülönüljenek. A hátsó ívet elég gyakran használjuk.
– A fő mintákat vastagabb fonalból szokás előadni, míg a kitöltő hálót vékonyabból, a töltőfonal pedig a legvastagabb.
– Fontos még, hogy a töltőfonalat egy-egy szakasz után meghúzzuk, így állítjuk be a sűrűséget. Ne nagyon látszódjon ki a töltőfonal, akkor lesz jó.
A minták lehetnek virágok, bimbók, levelek, hurkos indák, pillangók, stb. Nos, nem túl egyszerű virágot választottam kezdetnek, de ír csipkének úgysem ajánlatos kezdő szinten belefogni. A jelölések a megszokottak, a világosabb folyamatos vonal jelöli a két töltőfonalat.
írvirág1
A középső nyilacskától kezdjük. Elkészítjük a három lóhereszerű szirmot 15 rp-vel a töltőfonalon. Kezdésnek és köztük 1-1 rp az összekapcsolás. A második kört töltés nélkül ugyanígy, minden rp hátsó ívébe 1 rp. Ezután visszaoldalgunk (alvószemmel, vagy ki hogy nevezi) a harmadik szirom csúcsáig, vezetve magunkkal a töltőt, ott 1 rp, onnan csak a töltőn 16 rp, majd le a szirmok közti rp-be 1 rp, hogy rögzítse az első fülecskét. Na, ebből még három, sziromcsúcson, szirmok között, végül újra az első szirom csúcsára érünk. A kis nyilacskák mutatják itt a rögzítések helyét. Négyet visszaosonunk, 6 lsz, 7 kétrh lsz-mel elválasztva. Lsz, a következő fülbe az első 4 rp-t kihagyva 8 kétrh, köztük lsz. A negyedik fülön az utolsó kétrh helyett 6 lsz-mel lehaladunk, kiosonunk a fül széléig.
Na most, itt jön a trükk: hogy ne kelljen új töltőfonalat beilleszteni, nem dolgoztuk el az első fülnél a töltőt, hanem az azóta is ott vár türelmesen. Most ezt odakanyarítjuk a 4. fülhöz, ahol épp dolgozunk. Nem ijedünk meg a hatalmas szabad ívtől, a végére csodásan el fog tűnni. Azon is felesleges aggódni, hogy mekkora ívet hagyjunk, mert végül egy egyszerű mozdulattal méretre tudjuk majd húzni.
Szóval a töltőfonalon visszahaladva 12 rp, majd a pálcákba 1 rp (töltővel együtt), a köztük lévő lsz-be 2 rp.
A harmadik pálcától 5 lsz vissza a nyíl szerint, rögzítjük a 4. rp-ben, rajta 8 rp, rögzítjük. Még két pálcányit haladunk, megint vissza az ívet. Harmadik ívet ugyanígy.
A fülek közti lsz-be 1 rp, majd az előző balhé ugyanúgy, és a többi két fül. A negyedik végén újra 12 rp, és már kész is vagyunk, rögzítjük, behúzzuk, eldolgozzuk a fonalak végét.
Íme az első virágocska, remélem érthető volt. Aki elakad valahol, írjon nyugodtan. Folyt. köv.