Szekrényprovansz

Afféle nyársiratóként tenném közzé most új levendulazsákjaimat, ha ugyan volna mit búcsúztatni rajta. Ma is pusztán a szemérem tartott vissza attól, hogy jól befűtsek. De nézzük a jó oldalát:…
ööö…az nincs neki.
Legalább a levendulára nem lehetett panasz. Jól termett (vagyis nyílott) mint mindig, készült belőle kitűnő szörp is, mégis mindenütt a szárított csokrok lógtak. Azok a szekrényekbe kerülnek Provence lila földjeinek illatát idézendő. Csak a líraiság kedvéért, mert a molyoknak eszük ágában sincs hozzánk beköltözni.
DSCF2470
A zsákokat egy virágos lila patchwork-anyagból varrtam. Először persze elkészült a hímzett címke. Eredetileg szalaghímzést képzeltem el, de kipróbálva túl monstrumnak tűnt, keresztszemest pedig nem akartam, mert olyat már sokat láttam, ahogy Maja mondaná “mainstream”, azaz főáramlat. Így jött a csomóöltés ötlete, a száröltéssel feldobott három szár köré háromféle levendulalila színnel dobtam fel a csomócskákat. Minta sem kell hozzá, látványos és (eléggé) haladós. A kétféle lila szalag teszi még romantikusabbá.
Kicsit elmerengek két fogvacogás közepette még a nyáron, például amikor Maja a ceruzáját használta mikrofonnak, amivel készülő könyvén dolgozgatott nagy szorgosan:
DSCF2476
A kertünkben űrbázis épült:
DSCF2457
Papának pedig mákja volt, bár lehet, hogy mégsem érezte olyan szerencsésnek magát…
DSCF2458
További szép estét, jó didergést, az izommunka pedig melegít, úgyhogy öltögessetek szaporán!

Reklámok

Cseppmacs

DSCF2454
Újabb melengetés a kreatív szív tájékán: macskáim bekerültek a Praktika Galériájába. Ez már legalább a hetedik alkotékom, ami megjelent a magazinban, mi kellhet több az életben? 😉 A 3. kép az a csepp alakú bordó-kék párról, akik nem tengelyt vagy bajuszt, inkább farkincát akasztottak. Párom, mint támogató férj (és akitől szintén távol áll bajuszt akasztani), el akart dicsekedni az anyukájának, de mire telefonált, már tudtak róla. Mi több, kiszúrták, hogy díszítősor is lett belőlük a Fórum-piactér főcím alatt, szóval 2 in 1 bekerülésről van itt szó, kérem szépen.
Júniusban készültek levendulatartónak, és ha már ilyen világhírre tettek szert, egy kis leírást is fűzök hozzájuk, avagy a sztárokhoz illően menőzve tutoriált, kizárólag a Kökénykunyhóba betérők számára. Nemcsak egymással kapaszkodnak össze, farkincájuk íve jó szolgálatot tesz, ha a szekrény rúdjára akasztjuk őket molyűző gyanánt.
DSCF2323
Rajzoltam hozzá sablont, igény szerint nagyítsátok, nekem 15 cm függőlegesen. Kétszer kell kivágni, ugye tükrözve. Mindenféle patchwork-anyagból, virágmintásból, kockásból, natúrból jól nézhet ki. Összevarrjuk, az aljukon rést hagyva, kifordítjuk, tömőanyaggal megtöltjük a fejét és farkát. Hasukat pedig megtöltjük levendulával (hogy elvegye a macskaszagot, meg valami hasznukat is lássuk). Kívülről bevarrjuk, arcot hímzünk nekik, és még szivecskét is kaptak, mert jól viselték magukat.
A kéket Majának adtam, mert az ő szobája színvilágához passzol, a bordó pedig egyelőre a kötények fogasán lóg, hogy keltse a konyhában a pánik helyett a hangulatot. Még egy kicsit maradhat, de ha azon kapom, hogy megdézsmálja a tejet, irány a szekrény!
img-140725164532-001

Egy zsák illat

“Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett…” És ez nem mentegetőzés akar lenni, amiért rég jelentkeztem utoljára. Vagy de, ahogy tetszik. Fülig merültem ugyanis néhány könyvbe, súlyosbítva egy megvalósíthatósági tanulmánnyal. Nomeghát ideje van a strandolásnak is, ugyi. Kis egészségügyi horgolás még belefért közbe-közbe, de gépezés már nem, amit azért mégsem bánok.
Most pedig ideje van learatni a levendulát. Kisebb kötegekbe kötni, és felakasztani egy árnyékos, de szellős helyen, amilyen egy kerti lak gerendája. És ideje eltöprengeni afelett is, hogy a megszárított virágokat mibe fogjuk töltögetni. Az egyszerű vászonzsákok is megteszik, vagy lehet cifrázni, ha úgy tartja kedvünk és időnk.
DSCF0535
Egy sötétlila organzazsákra levendulalevél-zöld horgolmányt készítettem. Akasztója azért van, hogy a fogasokat tartó rúdra is fel lehessen hurkolni.
Egy ilyen kis zsákhoz bármilyen négyzetes minta jó, vagy akár szegélycsík. A filigrán négyzetet kétszer meghorgoltam, összefogtam, a lenti mintán mályvával jelzett pikós szegéllyel egyik oldalukon összekapcsoltam (a rövidpálca mindkettő ívét átfogja).
DSCF0531
A saroktól sima ötszemes ívekkel csak az egyiken haladtam tovább, majd körbe a másikon. Ezután még egy ilyen kör, hogy a virág kellőképpen középre kerüljön. Innen 4 lsz-mel visszahaladtam az utolsó pikós ívhez, és onnan a nyilak szerint körbeszegélyeztem a két oldalt ismét összefogva. Nem olyan bonyolult, ahogy hangzik.
Fent újra sima ívekkel nyújtottam a zsákot, ide még 8 kör kellett. Tetejére díszesebb szegélykör került.
A kötőt 5 lsz, 1 pikó sorral készítettem. Mikor elég hosszúnak találtam, befűztem egy ívsorba, egyet kötöttem rajta, és úgy zártam a kört. Így be lehet húzni a száját.
img-130721101005-001