Szeptember és a színes szélesvásznú nyárfeeling

Szeptember elején, még kint a strandon belekezdtem egy nyári takaróba, az előző posztban megörökítettem az első szemeket. A Zétény által tervezett ‘Strandevú’ társasjáték alapján készül, takaró és játék kettő az egyben. Az volt a terv, hogy amíg ilyen gyönyörű nyárias idő van, néhány kockányira eljutok vele, aztán félreteszem jövő nyárig. Ám az időjárás úgy elkényeztetett bennünket, hogy épp azon kaptam magam, el is készült a takaró.
dsc00006
Jó, csak az alap. És ezzel el is szaladt az egész hónap. Finom volt délutánonként a kerti lakban horgolgatni, miközben sokszor Pilvax-kört adtak elő a gyerekek körülöttem, írták a soron következő műveiket, megváltották a világot. Most viszont már tényleg elteszem szunyókálni, és tavasszal kezdem majd el a lépőmezők, nyilak, díszítés ráhímzését. Az még egy szép nagy munkának néz ki, és meg is kell tervezni.
20×30 db kockából áll, mérete 170×80 cm. Egy kockát 5 sor 10 egyráhajtásos pálcából horgoltam. Selyemfényű Alize Diva fonalat használtam hozzá, mert az kellőképpen könnyű, vékony, kiadós. Az egész játék egy strandon játszódik, így nemcsak a cél lebeg a szemeink előtt, hanem az út minden pillanata maga a tömény élvezet: pancsolás, fagyi, lángos, sült hal, labdajátékok. A strand füvéhez a 210. zöldet, a lépőmezőkhöz a 488. sáfránysárgát, a 106. pirosat és a 167. sötétbézst használtam. Az épületekhez világos bézst, ennek a száma talán 383., de ez a gombolyag régebbről lapult a fonalas zsákban, a papírját elnyelte a történelem. A start és a cél fehér, a víz 346. világoskék, a vízben a lépőmezők 245. középkékek.
A vizet külön horgoltam, és végül egy fehér hullámmal kapcsoltam a szárazföldhöz: 2 rövidpálca, 1 kétráhajtásos váltakozva.
Az őszi nyár ellenére azért nem hagyjuk kijátszani az éberségünket, megkezdtük a karácsonyi előkészületeket egy kis jóleső rendszerezéssel az előszobaszekrény tetején, és ami még kellemesebb: az idei első doboz nürnbergi csokibevonatos mézeskalács megkezdésével. Valamint ma megkezdtük a húsvéti előkészületeket is, mivel érthetetlen okból nekiálltam megmetszeni a futórózsát 😀

Reklámok

Elkezdődött

És most nem azzal jövök, hogy kezdődik az iskola. Valami sokkal jobb kezdődött el, aminek csak annyi köze van az iskolához, hogy a gyerekekért van. Illetve lesz. Mert most már tényleg úgy néz ki, meg tud valósulni.
Van egy nagy álmom, egy gyerekkönyv-sorozat, ami a gyerekekhez közel hozza a körülöttünk élő állatokat, növényeket, főleg a vadon élőket. Amelyek mellett akár naponta elsétálunk. Amolyan bogarászós könyv.
Most végre a Katica-Könyv-Műhely felkarolta, és már szerkesztik az első könyv kéziratát. Ebből egyelőre több részletet nem árulhatok el (szerződés általi irgumburgum miatt), de a borító egy részlete már nyilvános, persze nem végleges:
14192004_642106392624827_5823904014860051717_n
Remélem, azok is megkedvelik majd, akik nem annyira érdeklődnek a természet iránt, mert nem egy határozót kell elképzelni, hanem inkább meséskönyvet, tele érdekességekkel. Leírhatatlan érzés volt olvasni a Kiadó első beharangozóját, bevallom, igencsak elszorult a torkom:
“Egy izgalmas könyv munkájába vágtunk bele a napokban. A könyv érdekessége és egyedisége több mindent foglal magába. Először is a szerzőt, ill. szerző párost. Novák Natália és Tama Zétény, anya és fia írták a több fejezetből álló kötetet, akik egyben a könyv illusztrátorai is. Igazi tudományos, ismeretterjesztő és egyben mesekönyszerű is, rengetek rajzzal, melyben benne van egy felnőtt precíz technikája, valamint az élénk gyermekfantázia, mely nem csak a színekben, hanem a történetekben is visszatükröződik. Kiváncsi felfedezőknek és igazi kalandoroknak való nemtől és kortól függetlenül, mivel két generáció világlátása olvad össze észrevétlenül. És miről is szól? Hamarosan ezt is megtudjátok!”
Ugye? Szurkoljatok! Teljesen be vagyok sózva. Akit érdekel az ilyesmi, létrehoztam egy Facebook-csoportot is Csigamász néven, oda feltölthettek ‘gyerekkel a természetben’ témában fotókat, és segítséget is kaphattok abban, hogy mit láttatok. Részletek és tudnivalók a csoportleírásban.
Szóval egy új történet kezdődik, egy misszió, és nagy munka is ezzel együtt. A kreatívkodás is e körül forog most többnyire, szerkesztési egyeztetések és a további részek írása, rajzolása.
Viszont nem bírtam ki, egy horgolós projektbe is belefogtam. Amolyan csakazértis alapon, mert nyári cucc lesz belőle. Kis fájdalomcsillapítás így szeptemberben. Tegnap utoljára kint töltöttük a délutánt a strandon, ott kezdtem bele. Annyit róla, hogy egy strandos társasjátékot készítek horgolt nyári takaróként. A játékot Zétény tervezte, neve “Strandevú” – stipistopi, erre most semmit nem adott ki a Google, szóval kopirájt. Részletek majd ha elkészül, talán jövő nyárra, amikor újra aktuális lesz 🙂 Most néhány fotó a kezdetekről:
14224772_1084460934970016_6494762525910911728_n
14233229_1084461071636669_6332908511396971909_n
Még a törülközőn is társasoznak, ha más nincs.
13879439_1083660281716748_665227915430588061_n
Este kicsit még folytattam:
DSC00532

Kincseskamra

DSCF0668
Egy kis nosztalgia…
Ez egy nagyon régi kép, abból az időből származik, amikor a pasztellel ismerkedtem. Elfeledve és elhagyatva lapult egy mappa sötét mélyén, mígnem most megtaláltam, és elragadott az emlékezés hulláma. Ilyen volt a kis málladozó kamra hajdanán, amikor mindent apukám “valamiremégjólesz” gyűjteménye borított. Meg kellett menteni mindent: a rozsdás csövek, farostlemezek, drótok, fadarabok, mind-mind valódi kincsekként tobzódtak. De ácsi! Mielőtt megmosolyognánk, gondoljunk csak saját fonalkészleteinkre, és az ő mindent betöltő mivoltukra. Kapott a kép egy rusztikus keretet, és érzelmi alapon kikerülhetett a falra. A hátsó ajtóhoz, így bármikor lép ki apukám az udvarra, minden alkalommal sóhajthat egy szívszaggatót. (Azért nem kell félteni, vannak még ma is kincsei. Kellőképpen rozsdásak és mindentelborítóak.)
Beköszöntött az ősz, készül a birsalmasajt. Maja végre lapozott a naptárában augusztusról rögtön októberre, mert a szeptemberről ő nem hajlandó tudomást venni. Végre egy nyugis hétvége. A fiúkat kihupáltam épp társasjátékban. A játékot Zétény találta ki és gyártotta, a képen látható táblából van egyelőre 3, különböző alaprajzokkal. Ez Tigris vára, van még Bagó, a bagolykirály felhőre épült vára, és a Lakótelep. Hárman lehet játszani, mindenki elindul a saját startmezőjéről, és el kell foglalni valaki más trónját. A rózsaszín szárny átjuttat egy szomszédos lapra, a kulcs nyitja a kapukat, a karddal hátráltatni lehet az ellenfelet, a zöld K-val kerítést ugorhatunk, a borítéknál kimaradsz egy körből. És amikor végre célba értél, rájössz, hogy még vissza is kell érni. A kérdőjelekhez lesznek majd húzható kártyák, feladatokkal.  Az ilyen társasok érnek a legtöbbet, amit a gyermek tervez. Ezekkel játszanak a legszívesebben. Öntapadós fóliával szoktam borítani, hogy szép és tartós legyen.
img-131006143428-001
Hála égnek kreatív a csemete, kicsit túl is teng. Fogalmazásán visítva nevettem, folytak a könnyeim, háromszor olvastam fel a családnak, úgyhogy ezt muszáj Veletek is megosztanom. Legmélyebb elismerés a tanárnőnek, aki ezt értékelte (ráírta, hogy “Színes fogalmazás” és egy ötöst), mert többeknél biztos kiverte volna a biztosítékot. Íme a teljes mű:

“Azt a házit kaptam, hogy írjak fogalmazást az őszről. Kell neki egy cím. Legyen, mondjuk “A büdös Ősz”, vagy a “Nyárlopó”, vagy a “Színes is, meg nem is”, bár ez vitatható. Megvan, legyen a címe “Ősznyitó és évnyitó”. Melyik rosszabb? Nem tudom, mert nekem ugyanaz. Az ősz egyenlő az iskolával. De nem! Legyen a címe “Ősz”, sokatmondóan…
Ősz. Mikor kimondom, hideg fut a hátamon. Mily barbár, szívtelen…hogyismondjam…évszak? Képes csak úgy elvenni a vidám, boldog nyarat, s helyébe betenni komor, bús fagyat. Helyesen mondva: fagyot, de ha a boldogság szikrája is kihunyt, még eme ősi helyesírási szabályt sincs kedvünk betartani. Az ősz hideg. Oly hideg, mint szívünk, mikor bánatosan gondol a nyárra. Nem is gondol rá, siratja! Hisz belenyugodni, hogy ez így van rendjén, nem lehet, hanem csak a nagy, szürke semmibe nézni, melyet úgy hívnánk: köd. De most, mintha csak rá lenne írva: én vagyok a postás. Mely postás elhozza a levelet, amibe azt írták: ősz van. De nem a köd, hanem a szél hozta el. Hirtelen egy erős széllökés egy piros levelet fújt az arcomba. Mélyen belenéztem. Láttam, hogy ez már átélte a nyarat. De őneki nem volt jó. Elverte a jégeső, fölötte nőtt egy levél, ami megakadályozta a rendes fotoszintetizációban. Egyszer megpróbálta megenni egy csiga. De most utazhat a szél hátán! Repülhet! Nem zavarja, hogy klorofillhiányos, végre messze elrepülhet attól a gaz, fényeltakarós levéltől.
De én… Én nem vagyok levél… Nekem az ősz csak egy nagy essünk-már-túl-rajta időszak. És a várakozás közben az ember elfelejt mindent, de legfőképpen: a boldogságot. Mikor a nyár még oly közel, s már olyan messze.”

Nos, nem minden tanulság nélkül való. Békés, lábfeltevős, ködbemerengős vasárnap délutánt kívánok Nektek.