Ül a vadász hosszú, méla lesben…
A kis tó partján szitakötőre pályázó békát Brekittának hívják, mert ugye a virágmintás gatyójából következik, hogy lány. Találtam a “rongyos” szekrényben egy réges-rég elfeledett halványzöld anyagot, és miképp a mesebeli gonosz boszi, békává változtattam. Persze nekem valamivel több időbe telt…
Kellett még a hasrészéhez egy kis bézs maradék szövet, két apró gyöngy a szemeknek, minimális tömőanyag, a kertésznadrághoz mintás anyag
– fiúbékákhoz jobban illik a kockás – és két nagy natúrszínű gomb. A lepkehálóját egy botocskára öltögettem fel, végül kapott jutalmul egy gyanútlan szitakötőt (vagy lepkét?) is.
A szabásminta a Tilda legkedvesebb barátaiból való. Egy délután alatt elkészül, bár vannak macerásabb részletei. Az ujjak oldala például kifordításkor könnyen szétfoszlik, óvatosnak kell lenni.
Fontos: soha, de soha ne próbáljunk kifordítani egy pántot vagy olyan hosszú filc dolgokat, mint a szitakötő teste! Hacsak nem célunk bizonyos pikáns szavak mondogatására ürügyet keresni. A hosszú vékony elemeket bizony a színéről kell összevarrni.
Eredetileg ajtókoszorúhoz akartam elkészíteni, de lehet, hogy nem jut el odáig, mert játéknak is elég mókás.
Kökénykunyhó 