Méghozzá a karácsonyról szóló képeken, mert mindez, mint a mókus, fenn a fán…
Tényleg lesz még mókus is. A töltött káposztán túl, de a lencselevesen még éppen innen, merthogy előbb nem sikerült elszakítanom magam az aktuális Ambrózy-könyvtől, csak mikor már mind az ötszáz oldalán túljutottam, és hogy kicsit még lubickoljak a korabeli stílus élvezetében: van szerencsém bemutatni idei karácsonyfánkat.
Zétény rendelésének megfelelően most vikinges világot teremtettünk, amiben ő egy iskolai kiselőadás-feladat óta a házi szakértőnk.
Tetszett a javaslat, hiszen a fenyőfadíszítés igazából viking hagyomány, ami germán leszármazottaik révén terjedt el a világban. Így került a fára 15 viking harcos – ebből csak 5 lányt engedélyeztek a fiúk, azt is duzzogva. Azért e mágikus szám, mert éppen ennyi fagolyóm volt a fejükhöz. Bőrszínre festés után egyedi vicces-mérges arcot kaptak és hosszú szőke, némelyik vörös arc- és fejszőrzetet.
Ruháikat az eredeti viking viselet ihlette, ahogy szerszámaiknak, fegyverzetüknek is van valóságalapja. Meg dekorgumi-alapja. Tülkös sisakjuk viszont a képzelet szüleménye, melyekhez 3 db szétnyitható kicsi gömböt sikerült beszereznem az egész városban. Még Zétényt is beküldtem egyszer iskola után a kreatívbolt kénköves bugyraiba, aki elszánt viking harcosként nem is hátrált meg a küldetéstől, ám a rettentő szörnyeteg (az eladó néni) kinevette mondván, hogy 3 cm átmérőjű gömb nem is létezik. A csata folytatódott, új támadásként Zétény ezüst festéket kért, mire az ellenség egy sötétebb, ólomszínűvel cselezte ki. Ám azt nem sejthette, hogy ez a szín sokkal jobban passzol a témánkhoz, így hazatérve a harc után győzelmet ünnepelhettünk. Azért legközelebb mégis magam megyek inkább.
A sisak kérdése viszont még mindig megoldásra várt, és valahogy semminek nem akaródzott ekkora félgömbnek lennie. Már-már a dióhéjra fanyalodtam volna, mikor Anita kolleganőmnek támadt az ötlete, hogy a Toffifee tartója pont ideális. Azzal már nem volt probléma, hogy ki hajlandó kienni belőle a cél érdekében a bonbonokat.
Központi és legnagyobb lélegzetű díszként egy szinte autentikus viking templomot építettem. Azért szinte, mert a szimmetria érdekében mindkét oldalán kerek tornyos részt kapott, melynek során kiváló alkalmam nyílt a csonka kúp lelkivilágáról az iskolában tanultak alkalmazására. Mégsem veszik kárba teljesen. Templomunk alapanyaga számtalan müzlis doboz, öntapadós famintájú tapétával bevonva. Középen a kis ablakokat kivágtam, és az épület alján ejtett kereszt alakú bemetszésbe az égősor egyik gyertyáját benyomtam. Az volt ám csak a katartikus pillanat, amikor kipróbáltuk fadíszítés közben, hogy működik-e. Zéténnyel tapsoltunk örömünkben (én bevallom, síkítottam is, Zétény nem vallja be), annyira szép látványt nyújtott a sötét szobában.
A hajók árbocához Ági kolléganőm járult hozzá 4 db megfelelő átmérőjű használt szívószállal. Igen, gátlástalanul kihasználtam a munkatársaimat. A hajók alja kiürült tejesdoboz, a vitorlákat olajpasztellel rajzoltam viharvertre. Oldalukon színes pajzsok a hagyományok szerint.
Íme egy kép, amin az ajándékcsomagolás is látszik. Az egész hóbelebancból először az ajándékkísérő kártyák készültek el a fiúk egyik játéka alapján, amit a kütyüiken fontos nyomkodni, ki tudja, mi okból. Az eredeti terv szerint térbeli figurákként, ám amikor az első hattal elkészültem, jobb belátásra tértem, és egyszerűsítettem rajtuk egy dimenziónyit.
Zétény ragaszkodott hozzá, hogy az egész viking mondavilág felkerüljön a fára. Ez nagyon erősen emlékeztet a magyarra, mivel alapja egy óriási fa, ők Yggdrasil-nak hívják, amelyen a különböző világok helyezkednek el. A megtisztelő szerepet maga a fenyőfa alakítja, bár eredetileg egy örökzöld kőrisről van szó.
Az alsó ágak között, szimbolizálva a gyökerek világait, egy hatalmas kígyó kúszik, Nidhögg. Mind közül a kedvencem: több mint 2 méteres, négy szarva van, hátán végig csúcsos tarajok, farka nyílban végződik. Megszeppentő fogai ellenére nagyon cuki, csupán a gyilkosok, esküszegők és hasonló főbűnösök szaftos lelkeiből táplálkozik.
Aki pedig bármi megütköztetőt talál abban, hogy mit keres egy kígyó a karácsonyfán, elmélkedjék el kicsit azon, mit is szimbolizálnak a girlandok. Az almáról nem is szólva.
A világfa tetején ül a sas, kiterjesztett szárnyaival óvja. Nem is lehet jobb csúcsdíszt kívánni nála, és még a szárnyát is lehet le-föl mozgatni.
Szárnyai alatt Asgard, az istenek lakhelye látható az arany palotával, amit Maja vállalt be, mind a négy szintjével. A madárfejszerű képződmény a Bifröst – a szivárványhíd teleportáló készüléke.
A kígyó és a sas között egy mókus hordja-viszi az üzeneteket, Ratatöszkr, a világfa törzsén szaladgálva, mert a térerő a mondák keletkezésekor még nem lett megálmodva sem. Őt hagytam legutoljára, 24-én délután 2-kor még javában varrtam.
Előbb a világokat akartam befejezni. Asgardot Maja csinálta, Midgardot, az emberek lakta földet a templom és a harcosok jelképezik, maradt hát 7 világ így is egyetlen napra. Ovális kartonok, műanyagpoharak, hungarocell, levágott műanyagpalackok, fagyisdobozok, különböző textilek, alufólia és 6 rúd ragasztópisztoly-töltelék bevetésével éjfélre be is fejeződött a teremtés. Persze ehhez nagyban hozzájárult, hogy közben Zétény egyfolytában szórakoztatott, hogy fel ne adjam. Az egész család kedvence mind közül Svartalfheim, a sötét tündérek otthona, apró házikókkal, a hegyek között folydogáló ércekkel és egy csipet lilával.
Alfheim készült el először, és tartott legtovább. Erdőségei izlandi zuzmóból vannak. Az itt élők a karácsonyi manók eredeti alakjai, akik segítettek Odinnak, a nagy fehér szakállú, északi jótevőnek (ho-ho-hó, innen jön a Télapó), hogy megtöltse a gyerekek csizmáit ajándékokkal, akik előzőleg nemcsak kipucolták azokat, hanem még szalmát is tettek bele Odin nyolclábú lova számára.
Nidavellir barlangjaiban kovácsolták Thor kalapácsát, a Mjölnirt, amelyet senki nem bír felemelni, csak Thor. És a kovácsoló törpék, upszi.
Jotünheim-mal, a jégóriások világával a Thor filmekben találkozhattatok, de van a tűzóriásoknak szentelt világ is, piros filcből és narancs organzából, drótbetéttel hullámzó lángokkal. Mögötte jobbra látható Nidhögg emlegetett farkavége.
De térjünk csak vissza a híres kalapácshoz, hát hogyan is hiányozhatna, persze a hagyományos formájában és díszítménnyel, csak a kicsit könnyebb megemelhetőség kedvéért hungarocellből. Egy nagy került középre, a templom alá, 7 kisebb pedig szerteszét.
A viking motívumkincs fő elemeit 12 kerek fémlapra domborítottam, amelyeket tekinthetünk akár pajzsoknak is, van itt viking iránytű, védelmezőjel, Odin lova, Odin ivótülkei (ami a család egybehangzó véleménye szerint radioaktív jel) és Loki farkasa.
Remélem, valamennyire átjön a képeken, és Titeket is elvarázsol ez a világ. A fiúk szerint ez a valaha látott legjobb karácsonyfa, a hozzánk látogató 3 éves Dórika pedig azonnal meg akarta nézni ezt a mesét, úgyhogy valaki lesz szíves leforgatni számára.
Zétény kincskeresős játékkal készült a vendégeknek, kártyalapokat kellett vadászni a házban, melyeken a fejtörő feladatok a helyszínre vonatkoztak, például titkosírást kellett fejteni a konyha csempéi alapján. És ezúton is köszönet az FM Designnak az igényes és rendkívül kedvező szerkesztésért.
A boldog győztesek a nyereményükkel:
A sütiket is a mondabeli világok ihlették, volt alfheimi virágos minikuglóf, jotünheimi kék kókuszkocka (a barna mellett a biztonság kedvéért), a legnagyobb sikere pedig a nidavelliri földimogyorós pitének volt.
Vikinges álmokat, édes utókarácsonyi pihenést, Valhallába illő szilveszteri mulatozást és boldog új évet kívánok minden kedves kunyhólátogatónak!
Kökénykunyhó 